Job 34

1 Elihu hob sodann wieder an und sprach:

És szóla Elihu, és monda:

2 Hört, ihr Weisen, meine Worte, und ihr Verständigen leiht mir euer Ohr.

Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!

3 Denn das Ohr prüft die Worte, wie der Gaumen die Speise kostet.

Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.

4 Das Rechte wollen wir ausfindig machen, gemeinsam erkennen, was gut ist.

Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?

5 Denn Hiob hat gesagt: “Ich bin schuldlos, doch Gott hat mir mein Recht entzogen.

Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.

6 Trotz meines Rechtes soll ich lügen? Mich traf ein böser Pfeil, ohne mein Verschulden.”

Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl talált hibám nélkül!

7 Wo ist ein Mann wie Hiob, der Lästerung wie Wasser trinkt,

Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet.

8 zur Genossenschaft mit Übelthätern schreitet und zum Umgang mit Frevlern?

És egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és az istentelen emberekkel jár!

9 Denn er hat gesagt: “Der Mensch hat keinen Nutzen davon, daß er mit Gott Freundschaft hält.”

Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.

10 Darum, ihr Einsichtigen, hört mir zu: Ferne sei es, daß Gott Frevel übte, und der Allmächtige Unrecht!

Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!

11 Nein, des Menschen Thun vergilt er ihm und nach des Mannes Wandel läßt er's ihm ergehen.

Sőt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, a mit keres.

12 Ja wahrlich, Gott handelt nicht ungerecht und der Allmächtige beugt nicht das Recht.

Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!

13 Wer hat ihm die Erde anvertraut? Und wer hat die ganze Welt gegründet?

Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?

14 Wenn er auf sich nur achtete, seinen Geist und Odem an sich zöge,

Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:

15 so würde alles Fleisch miteinander vergehen, und der Mensch würde wieder zu Staub.

Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.

16 Hast du Verstand, so höre dies, leihe dein Ohr dem Laute meiner Worte.

Ha tehát van eszed, halld meg ezt, és a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!

17 Kann auch, wer das Recht haßt, die Zügel führen? Oder willst du den Gerechten, Gewaltigen ins Unrecht setzen?

Vajjon, a ki gyűlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?

18 Ihn, der zum König spricht: “Du Nichtswürdiger!” “du Gottloser” zu Edlen?

A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a főembereknek: Te gonosztevő!

19 Der nicht Partei für Fürsten nimmt, noch den Reichen vor dem Armen bevorzugt; denn seiner Hände Werk sind sie alle.

A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az ő kezének munkája.

20 Augenblicklich sterben sie und mitten in der Nacht: das Volk wird aufgerüttelt, und sie fahren dahin; und den Starken beseitigt man, ohne eine Hand zu rühren.

Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas is eltűnik kéz nélkül!

21 Denn seine Augen schauen auf eines jeden Wege, und alle seine Schritte sieht er.

Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.

22 Keine Finsternis giebts und kein so tiefes Dunkel, da sich die Übelthäter bergen könnten.

Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtőzhessék a gonosztevő;

23 Denn er braucht nicht erst auf einen Mann zu achten, damit er vor Gott zum Gericht erscheine.

Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!

24 Er zerschmettert Starke ohne Untersuchung und läßt andre an ihre Stelle treten.

Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.

25 Somit kennt er ihre Thaten und stürzt sie über Nacht, und sie werden zermalmt.

Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.

26 Ihre Missethat geißelt er, da, wo alle es sehen,

Gonosztevők gyanánt tapodja meg őket olyan helyen, a hol látják.

27 darum, weil sie von ihm abgefallen sind und alle seine Wege außer acht gelassen haben,

A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,

28 damit sie das Geschrei des Armen vor ihn brächten, und er das Schreien der Elenden hörte.

Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és ő a nyomorultak kiáltását meghallja.

29 Und wenn er Ruhe schaft, wer will ihn verurteilen? Wenn er das Antlitz verbirgt, wer kann ihn schauen? Und dennoch wacht er über Volk und Menschen,

Ha ő nyugalmat ád, ki kárhoztatja őt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elől, akár ember elől egyaránt;

30 daß nicht ein ruchloser Mensch herrsche, nicht Fallstricke des Volks.

Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tőre a népnek.

31 Denn hat man etwa zu Gotte gesagt: “Ich trage, will nicht Übles thun!

Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;

32 “Über das, was ich nicht sehe, belehre du mich; wenn ich Unrecht gethan habe, will ich's nicht wieder thun”.

A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!

33 Soll er es nach deinem Sinne vergelten, weil du verschmähst? Denn du mußt bestimmen und nicht ich! Und was du weißt sprich aus!

Avagy te szerinted fizessen-é csak azért, mert ezt megveted, és hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!

34 Einsichtige Leute werden mir sagen, und ein weiser Mann, der mir zuhört:

Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat:

35 “Hiob redet ohne Einsicht, und seine Worte sind ohne Überlegung.”

Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.

36 O, möchte doch Hiob fort und fort geprüft werden wegen seiner Einwände nach Sünderart!

Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!

37 Denn zu seiner Sünde fügt er Frevel; in unserer Mitte höhnt er und macht viel Redens gegen Gott.

Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.