Job 20

1 Zophar aus Naama antwortete und sprach:

Felele pedig a Naamából való Czófár, és monda:

2 Darum antworten mir meine Gedanken, und weil es in mir mächtig stürmt:

Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem.

3 mich beschimpfende Rüge muß ich hören, und der Geist giebt mir Antwort aus meiner Einsicht.

Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.

4 Kennst du denn nicht die alte Wahrheit - so alt, als Menschen auf der Erde leben, -

Tudod-é azt, hogy eleitől fogva, mióta az embert e földre helyheztette,

5 daß der Gottlosen Jubel nicht lange währt, und des Ruchlosen Freude nur einen Augenblick?

Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?

6 Oba auch sein hoher Mut sich bis zum Himmel erhebt, und sein Haupt bis an die Wolken reicht,

Ha szinte az égig érne is az ő magassága, és a felleget érné is a fejével:

7 gleich seinem Kote schwindet er für immer; die ihn sahen, sprechen: Wo ist er?

Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van ő?

8 Wie ein Traum verfliegt er spurlos und wird verscheucht wie ein Nachtgesicht.

Mint az álom, úgy elrepül és nem találják őt; eltünik, mint az éjjeli látomás.

9 Das Auge, das ihn geschaut, schaut ihn nicht wieder, und seine Stätte sieht ihn nimmermehr.

A szem, a mely rá ragyogott, nem látja többé, és az ő helye sem törődik már vele.

10 Seine Kinder müssen die Armen begütigen, seine Hände das Gut herausgeben.

Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az ő rablott vagyonát.

11 Ist auch sein Gebein voll Jugendkraft, sie muß sich mit ihm in die Erde betten.

Csontjai, ha megtelnek is ifjú erővel, de vele együtt roskad az a porba.

12 Wenn seinem Munde süß das Böse schmeckt, wenn er es unter seiner Zunge birgt,

Ha édes az ő szájában a gonoszság, és elrejti azt az ő nyelve alá;

13 es spart und nicht fahren lassen will und es inmitten seines Gaumens zurückhält:

És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között:

14 seine Speise verwandelt sich in seinen Eingeweiden, - zu Natterngalle in seinem Inneren.

Az ő étke elváltozik az ő gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.

15 Hab und Gut verschlang er - er muß es ausspeien: aus seinem Bauche treibt es Gott.

Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az ő hasából kiűzi azt az Isten.

16 Natterngift sog er ein, es tötet ihn der Viper Zunge.

A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg őt,

17 Nicht darf er sich der Bäche freun, der flutenden Ströme von Honig und Dickmilch.

Hogy ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.

18 Heraus giebt er das Erarbeitete, verschluckt es nicht, des eingetauschten Guts wird er nicht froh.

A mit másoktól szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az ő cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.

19 Denn er schlug Arme nieder, ließ sie liegen - ein Haus riß er an sich, aber er baut es nicht aus.

Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.

20 Denn er kannte keine Ruhe in seinem Bauche; doch mit dem, woran er hängt, entkommt er nicht.

Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát.

21 Nichts entging seiner Gier, darum hat sein Gut keinen Bestand.

Az ő falánksága elől semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az ő jóléte.

22 In der Fülle seines Überflusses wird ihm Angst, die ganze Gewalt des Elends kommt über ihn.

Mikor teljes az ő bősége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá.

23 Dann geschieht's: um seinen Bauch zu füllen, entsendet er in ihn seines Zornes Glut und läßt auf ihn regnen in sein Gedärm hinein.

Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt.

24 Flieht er vor der eisernen Rüstung, so durchbohrt ihn der eherne Bogen.

Mikor vasból csinált fegyver elől fut, aczélból csinált íj veri át.

25 Er sieht, da kommt's aus dem Rücken, und der blitzende Stahl geht aus seiner Galle - über ihm lagern Schrecken!

Kihúzza és az kijön a testéből és kivillan az epéjéből; rettegés támad felette.

26 Alles Unglück ist aufgespart seinen Schätzen, ein Feuer verzehrt ihn, das nicht angefacht ward; es weidet ab den Überrest in seinem Zelt.

Mindenféle titkos sötétség van az ő vagyonán; fúvás nélkül való tűz emészti meg őt; elpusztíttatik az is, a mi sátrában megmaradt.

27 Der Himmel deckt seine Schuld auf, und die Erde erhebt sich feindselig wider ihn.

Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad.

28 Ins Elend geht seines Hauses Ertrag, zerrinnendes Wasser an seinem Zornestag.

Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az ő haragjának napján.

29 Das ist das Los des gottlosen Menschen von seiten Gottes, und das Erbteil das ihm vom Höchsten beschieden ward!

Ez a gonosz ember fizetése Istentől, és az ő beszédének jutalma a Mindenhatótól.