Job 17
1 Mein Lebensgeist ist zerstört, meine Tage sind erloschen, die Gräberstätte wartet mein.
Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
2 Dann treiben sie fürwahr noch Spott mit mir! Auf ihrem Hadern muß mein Auge weilen!
Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
3 O setze ein, verbürge dich für mich bei dir! Wer anders sollte mir den Handschlag geben?
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
4 Denn ihr Herz hast du der Einsicht verschlossen, darum wirst du sie auch nicht obsiegen lassen.
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
5 Zur Beuteteilung verrät man Freunde, und seiner Kinder Augen schmachten hin.
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
6 Zu einem Sprichwort für alle Welt hat er mich hingestellt, anspeien lassen muß ich mich ins Angesicht,
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
7 so daß mein Auge blöde ward vor Kummer, und alle meine Glieder nur ein Schatten sind.
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 Darüber entsetzen sich die Rechtschaffenen, und der Unschuldige empört sich über den Ruchlosen.
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
9 Doch der Fromme hält fest an seinem Weg, und wer reine Hände hat, erstarkt nur noch mehr.
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
10 Ihr alle aber kommt nur wieder heran, ich werde unter euch doch keinen Weisen finden.
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
11 Meine Tage sind dahin, meine Pläne sind zerrissen, sie, meines Herzens Hoffnungen.
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
12 Nacht wollen sie zum Tage machen, Licht soll mir näher sein als Finsternis.
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
13 Wenn ich auf die Unterwelt als meine Behausung hoffe, in der Finsternis mein Lager hingebreitet habe, (Sheol h7585)
Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)
14 wenn ich das Grab mein Vater nenne, “meine Mutter und Schwester” das Gewürm -
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
15 wo bleibt denn da meine Hoffnung, und meine Hoffnung, wer erschaut sie?
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
