Job 15

1 Dann antwortete Eliphas von Theman:

Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:

2 Wird wohl ein Weiser windige Ansicht als Antwort vortragen und sein Inneres mit Ostwind füllen -

Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?

3 mit Rede strafend, die nichts taugt, und mit Worten, durch die er nichts fördert?

Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.

4 Dazu zerstörst du die Gottesfurcht und thust die Andacht ab, die Gott gebührt.

Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!

5 Denn deine Schuld macht deinen Mund gelehrig, und du erwählst die Sprache Verschmitzter.

Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.

6 Dein Mund verurteilt dich, nicht ich, und deine Lippen zeugen wider dich.

A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.

7 Bist du als der erste der Menschen geboren und noch vor den Hügeln hervorgebracht?

Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?

8 Hast du im Rate Gottes zugehört und die Weisheit an dich gerissen?

Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?

9 Was weißt du, daß wir nicht wüßten, was verstehst du, das uns nicht auch bewußt wäre?

Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?

10 Auch unter uns sind Greise, sind Ergraute, reicher als dein Vater an Lebenstagen!

Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.

11 Sind dir Gottes Tröstungen zu gering, und ein Wort, das sanft mit dir verfuhr?

Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?

12 Was reißt dein Unmut dich fort, und was rollen deine Augen,

Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?

13 daß du gegen Gott dein Schnauben kehrst und deinem Munde solche Worte entfahren lässest?

Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?

14 Was ist der Mensch, daß er rein sein könnte, und daß gerecht dastände der Weibgeborene?

Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?

15 Selbst seinen Heiligen traut er nicht, und der Himmel ist nicht rein in seinen Augen,

Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:

16 geschweige der Abscheuliche, Verderbte - der Mensch, der Unrecht wie Wasser trinkt!

Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!

17 Ich will dich unterweisen, höre mir zu, und was ich geschaut, das will ich erzählen,

Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;

18 was die Weisen berichten unverhohlen von ihren Vätern her.

A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;

19 Ihnen war noch das Land allein gegeben, und noch kein Fremdling unter ihnen umhergezogen.

A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.

20 “Sein Leben lang ängstigt sich der Frevler und alle die Jahre hindurch, die dem Wüterich aufgespart sind.

Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.

21 “Schreckenslaute tönen in seinen Ohren, mitten im Frieden überfällt ihn der Verwüster.

A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!

22 “Er giebt die Hoffnung auf, dem Dunkel zu entrinnen, für das Schwert ist er ausersehen.

Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.

23 “Er schweift nach Brot umher - wo ist's zu finden? - er weiß, daß ihm bereit gestellt der Unglückstag.

Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

24 “Ihn schrecken Not und Angst; sie packt ihn wie ein König, der zum Sturm bereit,

Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.

25 “weil er seine Hand gegen Gott ausgereckt und dem Allmächtigen Trotz geboten hat.

Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;

26 Er stürmte gegen ihn an mit dem Halse, mit den dichten Buckeln seiner Schilde,

Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.

27 “weil er sein Gesicht mit Schmeer bedeckte und Fett ansetzte an der Lende,

Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;

28 “sich ansiedelte in verfehmden Städten, in Häusern, die niemand bewohnen sollte, die zu Steinhaufen bestimmt waren.

És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:

29 “Er wird nicht reich, noch hat seine Habe Bestand, und seine Ähre neigt sich nicht zur Erde.

Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

30 “Er entgeht nicht der Umfinsterung; seine Schößlinge dörrt die Flamme aus, und durch seinen Zornhauch vergeht er.

Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.

31 “Er vertraue nicht auf Trug, er irrt sich: denn Trug wird sein Eintausch sein.

Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.

32 “Ehe noch sein Tag kommt, erfüllt es sich, und sein Palmenzweig grünt nicht mehr.

Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.

33 “Wie der Weinstock stößt er seine Herlinge ab, wirft, wie der Ölbaum, seine Blüte hin.

Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.

34 “Denn des Ruchlosen Rotte ist unfruchtbar, und Feuer verzehrt die Zelte der Bestechung.

Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

35 “Mit Mühsal schwanger gebaren sie Unheil, und ihr Schoß bereitet Trug!”

Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.