Prediger 3

1 Alles hat seine Zeit und jegliches Vornehmen unter dem Himmel hat seine Stunde.

Mindennek megvan a kora, és ideje van minden dolognak az ég alatt.

2 Geboren werden hat seine Zeit und Sterben hat seine Zeit; Pflanzen hat seine Zeit und das Ausreißen von Gepflanztem hat seine Zeit;

Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje van az ültetésnek és ideje az ültetés kiszakításának.

3 Töten hat seine Zeit und Heilen hat seine Zeit; Niederreißen hat seine Zeit und Aufbauen hat seine Zeit;

Ideje van a megölésnek és ideje a gyógyításnak; ideje a lebontásnak és ideje az építésnek.

4 Weinen hat seine Zeit und Lachen hat seine Zeit; Klagen hat seine Zeit und Tanzen hat seine Zeit;

Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje van a gyásztartásnak és ideje a tánczolásnak.

5 Steine werfen hat seine Zeit und Steine sammeln hat seine Zeit; Umarmen hat seine Zeit und Fernbleiben vom Umarmen hat seine Zeit;

Ideje van a kövek eldobásának és ideje a kövek fölhalmozásának; ideje van az ölelésnek és ideje az öleléstől való távolodásnak.

6 Suchen hat seine Zeit und Verlieren hat seine Zeit; Aufbewahren hat seine Zeit und Wegwerfen hat seine Zeit;

Ideje van a keresésnek és ideje az elvesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.

7 Zerreißen hat seine Zeit und Nähen hat seine Zeit; Schweigen hat seine Zeit und Reden hat seine Zeit;

Ideje van a megszaggatásnak és ideje az összevarrásnak; ideje van a hallgatásnak és ideje a beszélésnek.

8 Lieben hat seine Zeit und Hassen hat seine Zeit; Krieg hat seine Zeit und Friede hat seine Zeit.

Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje van a háborúnak és ideje a békének.

9 Was für Gewinn hat der Handelnde bei dem, womit er sich abmüht?

Mi nyeresége van a munkálónak abban, a miben fáradozik?

10 Ich sah das Geschäft, das Gott den Menschenkindern gegeben hat, sich damit zu plagen.

Láttam a bajlódást, melyet Isten adott az ember fiainak, hogy vele bajlódjanak.

11 Alles hat er schön gemacht zu seiner Zeit, auch die Ewigkeit hat er ihnen ins Herz gelegt; nur daß der Mensch das Werk, welches Gott thut, nicht von Anfang bis zu Ende erfassen kann.

Mindent szépen alkotott a maga idejében, az örökkévalóságot is adta szivükbe, a nélkül bogy az ember fölfoghatná azon művet, melyet Isten alkotott, kezdettől végig.

12 Ich erkannte, daß es unter ihnen nichts besseres giebt, als sich zu freuen und sich in seinem Leben gütlich zu thun.

Megismertem, bogy nincs számára jó, hanemha bogy örüljön és jót tegyen magával életében.

13 Aber auch, daß irgend einer ißt und trinkt und Gutes genießt bei aller seiner Mühe, ist eine Gabe Gottes.

Az is, bármely ember, a ki eszik és iszik és jót élvez minden fáradságáért: Isten adománya az.

14 Ich erkannte, daß alles, was Gott thut, für immer besteht; dazu ist nichts hinzuzufügen und nichts davon wegzunehmen: Gott hat es so gemacht, daß man sich vor ihm fürchte.

Tudom, hogy mind az, a mit Isten cselekszik, megmarad örökké, ahhoz nem lehet hozzá tenni, sem belőle nem lehet elvenni semmit; Isten pedig úgy cselekedte, hogy féljenek tőle.

15 Was da ist, war längst, und was werden soll, ist längst gewesen; und Gott sucht Verdrängtes wieder auf.

A mi lett, már régen van és a mi majd lesz, már régen volt; Isten pedig fölkeresi azt, a mi eltűnt.

16 Und weiter sah ich unter der Sonne: an der Stätte des Rechts, da war das Unrecht, und an der Stätte der Gerechtigkeit, da war das Unrecht.

És továbbá láttam a nap alatt a jognak helyén ott a gonoszság, és az igazság helyén ott a gonoszság.

17 Ich sprach zu mir selbst: den Frommen und den Gottlosen wird Gott richten, denn er hat für jegliches Vornehmen und für jegliches Thun eine Zeit gesetzt.

Mondtam én szívemben: az igazat és a gonoszt itéli az Isten; mert ideje van minden dolognak és minden cselekedetért ottan.

18 Ich sprach zu mir selbst: um der Menschenkinder willen geschieht es, damit Gott sie prüfe, und damit sie sehen, daß sie selbst nur Vieh sind.

Mondtam én szívemben: az ember fiai kedvéért van az, hogy megvizsgálja őket az Isten, és hogy lássák, hogy ők magukban olyanok mint a barom.

19 Denn das Geschick der Menschenkinder und dasjenige des Viehes, - dasselbe Geschick haben sie: wie dieses stirbt, so stirbt jener, und einen Odem haben sie alle, und einen Vorzug des Menschen vor dem Vieh giebt es nicht, denn alles ist eitel.

Mert eset éri az ember fiait, és eset éri a barmot, és azon egy esetjük van: a milyen ennek a halála, olyan annak a halála, és egy lelkük van mindnek; és az ember elsőbbsége az állat fölött semmi, mert minden hiúság!

20 Alles geht dahin an Einen Ort: alles ist aus dem Staube geworden und alles wird wieder zu Staub.

Minden anon egy helyre megy, minden a porból lett és minden visszatér a porhoz.

21 Wer weiß, ob der Geist der Menschenkinder aufwärts steigt, der Geist des Viehes aber zur Erde hinab fährt?

Ki ismeri az ember fiainak lelkét, vajon felszáll-e fölfelé, és a barom lelkét, vajon alászáll-a lefelé a földre?

22 So sah ich denn, daß es nichts besseres giebt, als daß der Mensch sich freue an seinen Werken, denn das ist sein Teil; denn wer kann ihn dahin bringen, daß er sehe, was nach ihm sein wird.

És láttam, hogy nincsen jobb, mint hogy örűljön az ember a műveivel, mert az az ő osztályrésze; mert ki hozza őt majd ide, hogy nézze azt, a mi utána leszen?