Psalm 74

1 Ein Lehrgedicht, von Asaph. - Warum, ach Gott, verwirfst Du immerfort und lodert über Deiner Herde Deines Zornes Rauch?

Oktató dal. Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, mindenkorra, füstöl haragod legelőd juhai ellen?

2 Bedenke: Die Gemeinde, die Du einst gegründet, die Du Dir ausgelöst zum Stamme ewigen Besitzes, der Sionsberg, auf dem Du Wohnung nahmst,

Emlékezzél meg községedről, melyet szereztél hajdanában, örökséged törzséről, melyet megváltottál; Czión hegyéről, a melyen lakoztál!

3 den Deine Schritte ausgezeichnet, sind zusammen eine Trümmerstatt! Gar alles hat der Feind im Heiligtum geschändet.

Emeld lépteidet az örök romok felé; mindenképen rombolt az ellenség a szentélyben.

4 In Deiner Sammlungsstätte wüten Deine Feinde; sie stellen ihre Flaggen dort als Zeichen auf.

Ordítottak szorongatóid gyülekezőhelyed belsejében, tették az ő jeleiket jelekké.

5 So ist's, wie wenn man hohen Schwunges auf Waldgehölz die Äxte hebt.

Úgy tünik föl, mint a ki fölfelé viszi a fák sűrűjébe a fejszéket;

6 Und nun sein Schnitzwerk allzumal zerschlagen sie mit Beil und Hammer.

s most faragványait egyaránt baltákkal és csákányokkal leütik.

7 Sie werfen Feuer in Dein Heiligtum, entweihen in den Staub die Wohnung Deines Namens.

Tűzbe borították szentélyedet, földig szentségtelenítotték meg neved hajlékát.

8 In ihrem Herzen sprechen sie: "Wir wollen alle sie zu Heiden machen." Im Land verbrennen sie die Gotteshäuser all.

Mondták szivükben: Nyomjuk el egyaránt! Elégették Istennek mind a gyülekező helyeit az országban.

9 Wir sehen unsere Zeichen nimmer; und Propheten gibt es keine mehr, und niemand weiß bei uns: Wie lange?

Jeleinket nem láttuk, nincs többé próféta és nálunk senki sincs, a ki tudná, meddig?

10 Wie lange darf der Feind noch höhnen, der Gegner Deinen Namen immerfort verlästern, Gott?

Meddig, oh Isten, gyaláz a szorongató, káromolja az ellenség nevedet mindétig?

11 Warum entziehst Du Deine rechte Hand dem Kampfe? Vollbringe doch, was Dir obliegt!

Mért vonod vissza kezedet s jobbodat? Húzd ki öledből, semmisíts!

12 Von altersher ist Gott mein König, der auf der Erde hilfereiche Werke tut. -

Hiszen Isten a királyom hajdantól fogva, ki segítséget mível a földön.

13 In Deiner Macht zerteilst Du ja das Meer, zerbrichst die Drachenköpfe,

Te szétmorzsoltad erőddel a tengert, összetörted a szörnyetegek fejeit a vize-ken;

14 zerschlägst des Leviatans Häupter und gibst ihn hin der Wüstentiere Schar zum Fraße.

te szétzúztad a leviátán fejeit, adod eledelül a pusztalakók népének;

15 Du lässest Bach und Quelle sprudeln und starke Ströme Du versiegen.

te hasítottál forrást és patakot, te kiszárítottál tartós folyamokat.

16 Dein ist der Tag; Dein ist die Nacht. Genau bemißt Du Mond und Sonne.

Tied a nappal, tied az éjjel is, te készítottél világítót és napot;

17 Du stellst der Erde Grenzen alle fest; Du schaffst den Sommer und den Winter.

te megállapítottad mind a föld határait, nyár és tél, te alkottad őket.

18 Gedenke dessen, daß der Feind, Herr, höhnt, daß Deinen Namen lästert ein törichtes Volk!

Emlékezzél meg erről: ellenség gyalázta az Örökkévalót és aljas nép káromolta nevedet.

19 Nicht gib dem Habicht Deiner Taube Leben preis! Vergiß nicht gänzlich Deiner Dulder Menge!

Ne add a vadnak gerliczéd lelkét, szegényeid életét ne felejtsd el mindenkorra.

20 Blick auf den Bund! Das Land ist voller Lug und Trug, die Wohnungen sind voll Gewalttat.

Tekints a szövetségre; mert megteltek az ország sötét helyei erőszak tanyáival.

21 Nicht ziehe der Bedrängte voller Scham dahin, der Arme nicht, der Elende, der Deinen Namen preist!

Ne térjen vissza megszégyenülten az elnyomott, szegény és szűkölködő dicsérjék nevedet!

22 Auf, Gott! Führ Deine Sache! Der Schmach gedenke, die von Toren allezeit Dir widerfährt!

Kelj föl, Ieten, vidd ügyedet, emlékezzél gyalázásodról az aljas részéről egész nap.

23 Vergiß den Aufruhr Deiner Feinde nicht, das Toben Deiner Gegner nicht, das immer lauter wird.

Ne felejtsd el szorongatóid hangját, támadóid zajongását, mely folyton felszáll!