Psalm 50

1 Ein Lied, von Asaph. - Gott, Gott der Herr, soll reden; rufe er die Erde vom Aufgang bis zum Niedergang!

Zsoltár Ászáftól. Isten, az Isten, az Örökkévaló beszélt, hívta a földet, napkeltétől napnyugtáig.

2 Von Sion her, der Schönheit Krone, erstrahle Gott!

Cziónból, a tökéletes szépségűböl feltündöklött az Isten –

3 So komme wieder unser Gott und schweige nicht! Verzehrend Feuer schreite vor ihm her; gewaltig stürme es um ihn!

jöjjön Istenünk és ne hallgasson – tűz emészt előtte és körülötte viharzik nagyon.

4 Dem Himmel droben rufe er und dann der Erde mit den Worten:

Szólítja az eget felülről és a földet, hogy itélje népét.

5 "Versammelt mir jetzt meine Frommen, die einen Bund mit mir geschlossen!", daß sie sein Volk der Opfer wegen richten.

Gyűjtsétek elém a jámboraimat, kik áldozat mellett kötik meg szövetségemet

6 Der Himmel lege Zeugnis dafür ab: "Er ist im Recht; er ist ein Gott des Rechtes." (Sela)

És hirdetik az egek az ő igazságát, hogy Isten itélni készül. Széla.

7 Mein Volk, gib acht und laß mich reden, Israel! Dich ermahn ich ernstlich: "Gott, dein Gott, bin ich.

Halljad népem, hadd beszéljek, Izraél, hadd intselek téged; Isten, a te Istened vagyok.

8 Ich tadle dich nicht deiner Opfer wegen, und deine Brandopfer steht immer mir vor Augen.

Nem vágóáldozataid miatt dorgállak, hisz égőáldozataid mindég előttem vannak;

9 Doch brauche ich kein Rind aus deinem Hause, aus deinen Hürden keine Böcke.

nem fogadok el házadból tulkot, aklaidból bakokat.

10 Denn mein ist alles Wild im Walde, auf Tausenden von Bergen das Getier.

Mert enyém minden vadja az erdőnek, a barmok hegyek ezrein;

11 Ich kenne alle Vögel im Gebirge; mir steht zu Diensten das, was sich im Felde regt.

ismerem a hegyek madarát mind, s mi a mezőn sürög, velem van.

12 Und sollte je ich hungern, dir sagt' ich es nicht; mein ist die Welt und was sie füllt.

Ha éhezném, nem mondanám neked, mert enyém a világ és teljessége.

13 Will ich denn Fleisch von Stieren essen? Und trinke ich der Böcke Blut?

Eszem-e én a bikák husát s a bakok vérét iszom-e?

14 Bring Dank dem Herrn zum Opfer dar und löse so dem Höchsten dein Gelübde!

Áldozz Istennek hálaáldozatot, és fizesd meg a legfelsőnek fogadásaidat;

15 Und ruf am Tag der Not mich an. Dann werde ich dich retten. Aber danken sollst du mir."

és szólíts engem a szorongatá. s napján, kiragadlak s te majd tisztelsz engem.

16 Zum Frevler aber spreche Gott: "Was schwatzest du von meinen Satzungen und führst im Munde meinen Bund!

A gonosznak pedig mondja az Isten: Mit reeked elbeszélned törvényeimet, s miért veszed szájadra szövetségemet?

17 Du hassest doch die Zucht, und meine Worte schlägst du in den Wind.

Holott te gyűlölöd az oktatást s magad mögé dobtad szavaimat.

18 Kaum siehst du einen Dieb, so läufst du schon mit ihm. Mit Ehebrechern gehst du um

Ha tolvajt láttál, czimboráltál vele és házasságtörőkkel van osztályrészed.

19 und lässest deinen Mund in Bosheit sich ergehen, und deine Zunge paarest du mit Trug.

Szájadat neki eresztetted rosszra, s nyelvedet csalárdsághoz tapasztod.

20 Da setzst du dich und redest gegen deinen Bruder, verleumdest deiner Mutter Sohn.

Ülsz, testvéred ellen beszélsz, anyád fiára mocskot vetsz.

21 Das tust du, und ich sollte schweigen? Du dächtest dann, ich sei wie du. Zur Rede stelle ich dich jetzt und zeige deutlich dir den Unterschied-

Ezeket tetted, és hallgattam, azt képzelted, olyan vagyok mint te; hadd dorgállak meg, hadd sorolom föl szemeid előtt.

22 Dies merkt, ihr Gottvergessenen! Sonst raffe ich euch rettungslos dahin.

Értsétek hát ezt meg, ti Istenfelejtők, nehogy szaggassak s nincs, a ki mentene.

23 Wer Dank darbringt, der gibt mir Ehre. Wer gutes Beispiel gibt, den laß' ich göttlich Heil erblicken."

A ki hálaáldozatot áldoz, tisztel engemet, s a ki az útra ügyel, azzal láttatom Isten üdvösségét!