Psalm 38

1 Ein Lied; von David, zum Erlernen. Bestraf mich nicht in Deinem Zorne, Herr! In Deinem Grimme züchtige mich nicht noch mehr!

Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!

2 Denn Deine Pfeile sind gar tief in mich gedrungen, und Deine Hand liegt schwer auf mir.

Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.

3 An meinem Fleische ist nichts heil ob Deinem Zorn, nichts unversehrt an meinem Leib ob meiner Sünde.

Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.

4 Denn meine Sünden übersteigen mir das Haupt, sind mir zu schwer, wie eine ungeheure Last.

Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.

5 Und eiternd faulen meine Wunden um meiner Torheit willen.

Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.

6 Ich winde mich und krümme mich so heftig und allzeit gehe ich betrübt einher.

Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.

7 In meinem Innern wühlt der Brand; an meinem Leib ist nichts Gesundes.

Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.

8 Ich bin gelähmt, zermalmt und stöhne; mir klopft das Herz.

Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.

9 Vor Dir liegt jeder meiner Wünsche offen, Herr; mein Seufzen ist Dir nicht verborgen.

Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!

10 Mir pocht das Herz und steht mir still, und meine Kraft, mein Augenlicht versagen mir den Dienst.

Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.

11 Die Freunde und Gefährten treten zurück vor meiner Plage; fern stehen die Verwandten mir.

Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.

12 Die auf mein Leben lauern, legen Schlingen, und die mein Unglück suchen, drohen mit Verderben und schmieden täglich Ränke.

De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.

13 Und ich? Ich bin wie taub und höre nichts, bin wie ein Stummer, der den Mund nicht öffnet,

De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.

14 bin wie ein Mensch, der nichts versteht und keinen Widerspruch im Munde führt.

És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.

15 Denn ich vertraue, Herr, auf Dich; Du Herr, mein Gott, wirst Rede stehen,

Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!

16 Weil ich mir sag, sie dürfen meiner nimmer spotten, und glitte aus mein Fuß, nicht über mich frohlocken.

Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!

17 Schon bin ich ja dem Falle nah, stets meiner Schwäche mir bewußt.

És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.

18 Denn ich bekenne meine Schuld und gräme mich um meine Sünde.

Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.

19 Doch zahlreich sind, die unverschuldet mich befeinden, und viele, die mich grundlos hassen,

De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,

20 und die mit Bösem Gutes mir vergelten, mich lästern, daß ich nach dem Guten strebe.

És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.

21 Verlaß mich nicht, o Herr! Mein Gott, entfern Dich nicht von mir!

Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!

22 Zu meinem Schutze schnell herbei! Zu Hilfe, Herr!

Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!