Psalm 36

1 Auf den Siegesspender, von des Herrn Knecht, von David. Mein Herz weiß einen Ausspruch über Schlechtigkeit von Frevlern: "Für Nichts gilt Gottesfurcht in seinen Augen.

Az éneklőmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé. A gonosznak hamissága felől így gondolkozom szívemben: nincs ő előtte isten-félelem;

2 Denn er gefällt sich selbst, dieweil ihm hassenswerte Missetat gelingt.

Mert hízeleg néki önmagának, ha bűnét elkövetheti, ha gyűlölködhetik.

3 Sein Mund spricht Lug und Trug; auf Tugend und Vernunft verzichtet er.

Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni és jót cselekedni.

4 Auf Bosheit sinnt er noch auf seinem Lager, verweilt auf üblem Weg und scheut sich nicht vor Übeltat."

Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, és nem veti meg a rosszat.

5 Herr, Deine Güte reicht bis in den Himmel, bis in die Wolken Deine Treue.

Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig!

6 Den höchsten Bergen gleich ist Deine Milde und die Gerechtigkeit bei Dir ist gleich der tiefsten Tiefe. Du hilfst selbst den vertierten Menschen, Herr.

Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!

7 Wie köstlich, Gott, ist Deine Gnade! In Deiner Flügel Schatten dürfen sich die Menschen bergen.

Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.

8 Sie dürfen sich erlaben an der reichen Fülle Deines Hauses; und aus dem Borne Deiner Wonnen tränkst Du sie,

Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből.

9 bei Dir ist ja des Lebens Urquell, in Deinem Licht erblicken wir das Licht.

Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.

10 Laß Deine Liebe immer strömen über die, so Dich bekennen, und über die geraden Herzen Deine Milde!

Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerőidre, és igazságodat az igaz szívűekre.

11 Nicht komme an mich her des Übermutes Fuß! Und nicht vertreibe mich des Frevlers Hand!

Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze.

12 Schon fallen sie, die Übeltäter; sie stürzen, kommen nimmer auf.

Hullnak már a gonosztevők; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!