Psalm 2

1 Was toben denn die Heiden und schmieden eitle Pläne Nationen?

Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek,

2 Der Erde Könige verbünden sich, und Fürsten pflegen Rat, dem Herrn und dem, den er gesalbt, zum Trotz:

összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen?

3 "Auf! Laßt uns ihre Fesseln sprengen, ihr Joch abschütteln!"

Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket!

4 Der in dem Himmel thront, lacht ihrer; der Herr verspottet sie.

Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk,

5 Doch schließlich redet er in seinem Zorn mit ihnen; mit seinem Grimme schreckt er sie.

akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket:

6 "Ich selber habe meinen König eingesetzt zu Sion über meinen heiligen Berg." -

Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. –

7 Des Herrn Entschließung will ich künden; er sprach zu mir: "Du bist mein Sohn; ich habe heute dich gezeugt.

Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem.

8 So fordere von mir! Ich gebe Heidenvölker zum Besitze dir, der Erde Grenzen dir zum Eigentum.

Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;

9 Zerschelle sie mit einem Eisenstocke, zerschmettere sie gleich irdenem Gefäß."

majd megtöröd őket vaspálczával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket!

10 Nun, Könige! Bedenkt es wohl! Erdenrichter, laßt euch warnen!

Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek birái;

11 In Ehrfurcht dient dem Herrn, und werft euch zitternd nieder!

szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt.

12 Und huldigt ohne Falsch, daß er nicht zürne und ihr auf irrem Weg verderbet! Ein kleines nur, und schon entbrannt sein Zorn. Heil allen, die bei ihm sich bergen!

Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!