Psalm 17

1 Ein Gebet, von David. - Gerechte Sache höre, Herr! Mein Flehen merk! Vernimm mein Beten mit den Lippen sonder Trug!

Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.

2 Nur Recht ergeht von Deinem Angesicht; untrüglich schauen Deine Augen.

A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.

3 Wenn Du das Herz mir prüftest, in der Nacht es überraschtest und gründlich mich durchforschtest, fändst Du nicht, daß ich gedacht, was meinen Mund nicht überschreiten durfte.

Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.

4 Und bei den Löhnen für die Leute gab ich acht nach Deines Mundes Worten auf den Lebensunterhalt.

Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.

5 Und meine Schritte hielten fest an Deinen Gleisen nicht wankten meine Tritte.

Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.

6 So rufe ich zu Dir, daß Du mich, Gott, erhörest! Neige Dein Ohr zu mir! Auf meine Rede höre!

Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.

7 Erzeige Deine Wundergüte, Retter derer, die vor ihren Widersachern bei Deiner Rechten Zuflucht suchen!

Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.

8 Dem Augensterne gleich behüte mich! Verbirg mich in dem Schatten Deiner Flügel

Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.

9 vor Frevlern, die mich überfallen, vor meinen Feinden, die mich voller Gier bedrängen!

A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.

10 Fühllos verschließen sie ihr Herz; im Übermute spricht ihr Mund.

Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.

11 Sie stürzen sich auf mich, umringen mich; zu Boden senken sie die Augen. -

Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.

12 Er gleicht dem Löwen, der auf Beute lauert, dem Jungleu im Verstecke.

Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.

13 Auf, Herr! Tritt ihm entgegen! Wirf ihn nieder! Errette mich vor Bösewichten durch Dein Schwert,

Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;

14 vor Leuten, Herr, durch Deine Hand, vor Leuten, deren Teil im Leben nur die Welt, ja, durch Dein Schwert vor solchen, die ein Schlemmerleben führen, und die samt ihren Kindern voll gesättigt sind, und die, was übrigbleibt, den Enkeln hinterlassen können!

Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.

15 Ich aber schaue durch Gerechtigkeit Dein Angesicht und labe mich an Deinem Anblick voll Begier.

Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.