Psalm 112

1 Alleluja! Wie selig, wer den Herren fürchtet und freudig tut, was er gebeut!

Hallelúja! Boldog a férfi, ki az Istent féli, parancsolatait kedveli nagyon!

2 Sein Stamm ist mächtig auf der Erde; gesegnet ist der Redlichen Geschlecht.

Hatalmas lesz magzatja az országban, az egyenesek nemzedéke megáldatik.

3 In seinem Haus ist Pracht und Fülle, und seine Milde währet immerdar.

Vagyon és gazdagság van házában, s örökké megáll az igazsága.

4 Er strahlt den Frommen auf, ein Licht im Dunkel, barmherzig, mild und liebevoll ist er.

A sötétségben világosság tündöklik föl az egyeneseknek: a kegyelmes és irgalmas és igazságos.

5 Wohl geht's dem Mann, der schenkt und leiht, der hierfür seinen Haushalt nach Gebühr einrichtet.

Jól jár férfi, ki könyörül és kölcsön ad, elintézi dolgait jog szerint;

6 Er wankt auf ewig nicht; in ewigem Gedächtnis bleibt er als Gerechter.

mert örökké nem tántorodik meg, örök emlékezetül lészen az igaz.

7 Vor Unheilsboten bebt er nicht; sein Herz ist unverzagt, dem Herrn vertrauend.

Rossz hírtől nem fél, megállapodott a szive, az Örökkévalóban bizakodó.

8 Sein Herz ist fest und ohne Furcht; er schaut sogar an seinen Feinden seine Lust.

Szilárd a szive, nem fél, mígnem rájuk néz szorongatóira.

9 Freigebig ist er, schenkt den Armen, und alle Zeit währt seine Milde; durch sein Vermögen ragt er hoch empor.

Szórva adott a. szükölködőknek, örökké megáll az igazsága, szarva emelkedik dicsőségben.

10 Der Frevler sieht's und ärgert sich, und zähneknirschend schwindet er dahin; der Bösen Reiz vergeht.

A gonosz látja és boszankodik, fogait vicsorítja és elcsügged; a gonoszok vágya elvész.