Psalm 103
1 Von David. - Den Herrn lobpreise, meine Seele, mein ganzes Herz den heiligen Namen sein!
Dávidtól. Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót s egész belsőm az ő szent nevét!
2 Lobpreis den Herrn, du, meine Seele! Vergiß nicht, was er Gutes dir getan!
Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót s ne feledkezzél meg mind az ő tetteiről!
3 Er ist's, der alle deine Schuld vergibt, der alle deine Leiden heilt,
Ő az, ki megbocsátja minden bűnödet, ki meggyógyítja minden betegségedet;
4 der vor dem Grab dein Leben rettet, mit Huld und Liebe dich umgibt,
ki veremből váltja meg éltedet, ki körülvesz téged szeretettel s irgalommal;
5 mit Segen dein Verlangen stillt und dich dem Phönix gleich verjüngt.
ki jóval tartja el díszedet, hogy megújhodik sasként ifjúságod.
6 Gerechtigkeit übt stets der Herr, schafft allen Unterdrückten Recht.
Igazságot tesz az Örökkévaló és jogot mind a zsaroltaknak.
7 Er zeigt, wie einst dem Moses seine Wege, den Kindern Israels all seine Taten.
Megismerteti útjait Mózessel, Izraél fiaival cselekvéseit:
8 Barmherzig ist der Herr und gnädig, langmütig und von großer Huld.
irgalmas és kegyelmes az Örökkévaló, hosszantűrő és bőséges a szeretetben.
9 Er zürnt nicht immerfort; noch trägt er ewig nach.
Nem mindétig fog pörölni s nem örökké haragot tartani.
10 Er tut uns nicht nach unsren Sünden, vergüt uns nicht nach unsren Missetaten.
Nem vétkeink szerint járt el velünk, s nem bűneink szerint bánt velünk.
11 So hoch der Himmel über dieser Erde, so überragend seine Liebe über denen, die ihn fürchten.
Mert amint magas az ég a föld fölött: hatalmas volt szeretete az ő tisztelői fölött.
12 So fern der Morgen von dem Abend ist, entfernt er unsere Schuld von uns.
Amint távol van kelet nyugattól: eltávolította tőlünk bűntetteinket.
13 So innig, wie ein Vater seine Kinder liebt, so liebt der Herr die, so ihn fürchten.
Amint atya irgalmaz gyermekeinek, irgalmazott az Örökkévaló az ő tisztelőinek.
14 Er kennt ja unsere Art, ist eingedenk, daß wir aus Staub.
Mert ő ismeri hajlamunkat, emlékezik rá, hogy por vagyunk.
15 Der Sterbliche! Wie Gras sind seine Tage, er blüht wie eine Blume auf dem Felde.
Halandónak akár fű a napjai, mint a mező virága úgy virágzik;
16 Wenn sie ein Lüftchen anhaucht, ist sie weg, und ihre Stätte kennt sie nimmer.
mert szél vonult el rajta s nincsen, s nem ismeri őt többé a helye.
17 Die Huld des Herrn jedoch ruht für und für auf denen, die ihn fürchten, und seine Liebe auf den Kindeskindern,
De az Örökkévaló szeretete öröktől-örökké van tisztelői fölött, s igazsága jut gyermekeik gyermekeinek:
18 die seinen Bund bewahren und seine Vorschriften erfüllen wollen.
azoknak kik szövetségét megőrzik s megemlékeznek rendeleteiről, hogy megtegyék.
19 Der Herr hat seinen Thron im Himmel aufgestellt; doch seine Herrschaft waltet über alles.
Az Örökkévaló az égben szilárdította meg trónját és királysága a mindenségen uralkodik.
20 Lobpreist den Herrn, ihr, seine Engel, ihr starken Helden, die ihr seinen Willen tut und seinem Donnerrufe folgt!
Áldjátok az Örökkévalót, ti angyalai, ti hatalmas erejűek, akik végezitek igéjét, hallgatván igéjének szavára!
21 Lobpreist den Herrn, all seine Heere! Ihr Diener, die Vollstrecker seines Willens!
Áldjátok az Örökkévalót mind a seregei, szolgálattevői ti, akaratának végzői!
22 Lobpreist den Herrn, all seine Werke an allen Orten seiner Herrschaft! Lobpreis den Herrn, du, meine Seele!
Áldjátok az Örökkévalót, mind a művei ti, uralmának minden helyein! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót!
