Sprueche 14

1 Ein Haus baut sich Frau Weisheit; die Torheit reißt's mit ihrer Hand zusammen.

A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.

2 Wer in Geradheit wandelt, der hat Furcht vorm Herrn; wer krumme Wege geht, verachtet ihn.

A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az ő útaiban, megútálja őt.

3 Im Torenmund liegt eine Angelrute; den Weisen dienen ihre Lippen zur Bewahrung.

A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja őket.

4 Wenn keine Rinder da, so bleibt die Krippe sauber; doch durch der Stiere Kraft wird reichlicher Ertrag.

Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bősége pedig az ökörnek erejétől van.

5 Nicht trügt der Wahrheit Zeuge; doch Lügen spricht der falsche Zeuge.

A hűséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.

6 Nach Weisheit sucht der Spötter, doch vergeblich; Erkenntnis ist für Kluge etwas Leichtes.

A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyű.

7 Geh aus dem Weg dem Toren! Dann mußt du nicht Bekanntschaft mit dem Anwalt machen.

Menj el a bolond férfiú elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.

8 Des Klugen Vorsicht ist es, auf den Weg zu achten; der Toren Leichtsinn bringt Enttäuschung.

Az eszesnek bölcsesége az ő útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.

9 Die Schuld vermittelt zwischen Schurken, und zwischen Redlichen der gute Wille.

A bolondokat megcsúfolja a bűnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.

10 Das Herz kennt seinen Seelenschmerz am besten; und auch in seine Freude kann ein Fremder sich nicht mischen.

A szív tudja az ő lelke keserűségét; és az ő örömében az idegen nem részes.

11 Das Haus der Frevler wird vertilgt; der Redlichen Gezelt erblüht.

Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.

12 Gar mancher Weg dünkt einem Mann gerade; doch schließlich sind es Todeswege.

Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.

13 Sogar beim Lachen kann das Herz sich grämen; der Freude Ende ist oft Gram.

Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.

14 Der Eingebildete wird satt von seinen Wegen, der Tüchtige von seinen Werken.

Az ő útaiból elégszik meg az elfordult elméjű; önmagából pedig a jó férfiú.

15 Der Törichte traut jedem Ding; ein kluger Mann geht einer Sache auf den Grund.

Az együgyű hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.

16 Der Weise fürchtet sich und meidet die Gefahr; der Tor geht eine Wette mit ihr ein und fühlt sich sicher.

A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngő és elbizakodott.

17 Der Ungeduldige macht Törichtes; ein ränkevoller Mensch wird nur gehaßt.

A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövő férfi gyűlölséges lesz.

18 Die Toren haben Torheit im Besitz; der Klugen Diadem ist Einsicht.

Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.

19 Vor Gutem müssen sich die Schlechten beugen, und Frevler sitzen an des Frommen Türen.

Meghajtják magokat a gonoszok a jók előtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.

20 Selbst seinem Freunde ist der Arme widerwärtig; doch derer, die den Reichen lieben, sind es viele.

Még az ő felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.

21 Wer seinen Nächsten nicht beachtet, der versündigt sich; wohl dem, der sich der Elenden erbarmt!

A ki megútálja az ő felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!

22 Die Böses planen, täuschen sich auch gegenseitig; doch Lieb und Treue herrscht bei denen, die da Gutes planen.

Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzőknek.

23 Durch Arbeit nur schafft man Gewinn, doch bloßes Reden führt zu nichts.

Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédéből csak szűkölködés.

24 Der Klugen Diadem ist ihre Klugheit; der Toren Diadem ist Torheit.

A bölcseknek ékességök az ő gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága pedig csak bolondság.

25 Ein Lebensretter ist der Wahrheit Zeuge; wer Lügen spricht, bewirkt Enttäuschung.

Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.

26 An Gottesfurcht besitzt man eine starke Burg; so kann man Schutz den eigenen Kindern bieten.

Az Úrnak félelmében erős a bizodalom, és az ő fiainak lesz menedéke.

27 Die Furcht des Herrn - ein Lebensborn, daß man des Todes Stricke meide.

Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.

28 Des Königs Ruhm besteht in seines Volkes Massen; vom Leutemangel kommt des Fürsten Sturz.

A nép sokasága a király dicsősége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.

29 Wer langmütig, ist reich an Einsicht; wer ungeduldig, steigert seine Torheit.

A haragra késedelmes bővelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot szerez az.

30 Des Leibes Leben ist gelassener Sinn; wie Wurmfraß im Gebein ist Leidenschaft.

A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.

31 Wer den Geringen drückt, der lästert dessen Schöpfer; doch wer des Armen sich erbarmt, der gibt ihm Ehre.

A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szűkölködőn.

32 Der Frevler wird durch seine Schlechtigkeit gestürzt; der Fromme hat bei seinem Tod noch Hoffnung.

Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.

33 In eines Klugen Herzen ruht die Weisheit stille; sie wird verurteilt bei den Toren.

Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban van, magát hamar megismerheti.

34 Die Tugend führt ein Volk zur Höhe; Krebsschaden der Nationen ist das Laster.

Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek.

35 Die Huld des Königs sollte einem tüchtigen Diener werden; sein Grimm den Unbrauchbaren treffen!

A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítőhöz.