Sprueche 12

1 Wer Mahnung liebt, liebt auch Erkenntnis; wer aber Rüge haßt, ist töricht.

A ki szereti az oktatást, szereti a tudást, de a ki gyűlöli a feddést, az oktalan.

2 Der gute Mann erhält vom Herrn, was er für's Leben braucht, der Bauernfänger nur erschwindelt es.

Kedvességet nyer a jó az Örökkévalótól, de a fondorlatok emberét kárhoztatja.

3 Kein Mensch kommt zum Bestand durch Frevel; der Frommen Wurzel aber wanket nicht.

Nem szilárdul meg az ember gonoszság által, de az igazak gyökere meg nem inog.

4 Ein wackeres Weib ist seinem Gatten eine Krone; ein schändliches ist ihm wie Wurmfraß in den Knochen.

A derék asszony férjének koronája, de mint rothadás csontjaiban a szégyenletes.

5 Gedanken frommer Leute zielen auf das Recht, der Frevler Pläne auf Betrug.

Az igazak gondolatai jogosság, a gonoszok tanácsai csalárdság.

6 Der Frevler Worte stellen selbst dem Blute nach; der Frommen Mund errettet es.

A gonoszok szavai: vérre leselkedni, de az egyenesek szája megmenti őket.

7 Wenn Frevler stürzen, daß sie nicht mehr sind, dann hat der Frommen Haus Bestand.

Megfordulnak a gonoszok és máris nincsenek, de az igazak háza fönnáll.

8 Gelobt wird nach der Klugheit Maß ein Mann; doch der verschrobenen Verstandes, wird verachtet.

Eszéhez képest dicsértetik a férfi, de az elferdült szívű csúffá lesz.

9 Weit besser, wer geringen Stands, doch einen Sklaven halten kann, als wer sich vornehm dünkt und brotlos ist.

Jobb, a kit lenéznek, de van szolgája, mint a ki előkelősködik, de kenyér híjával van.

10 Der Fromme sorgt sich für sein Vieh, für alles, was ihm not tut; das Herz des Bösen aber ist erbarmungslos.

Ismeri az igaz barmának lelkét, de a gonoszok irgalma kegyetlenség.

11 Wer seinen Acker baut, hat Brot in Fülle; wer nichtigen Dingen nachgeht, ist ein Tor.

A ki földjét műveli, jól fog lakni kenyérrel, de a ki üres dolgokat hajhász, esztelen.

12 Der Bösen Höhen ist des Frevlers Wunsch; die Frommen aber gründen tief.

Kívánta a gonosz hálóba keríteni a rosszakat, de az igazak gyökere megmarad.

13 Durch Widerspruch fängt sich der Frevler; der Not entkommt der Fromme.

Az ajkak bűnében gonosz tőr van, de az igaz kikerült a szorongatásból.

14 Der Edelmann labt sich an schönen Reden; entlohnt wird der Gewöhnliche für seiner Hände Werk.

Szájának gyümölcséből jóval lakik jól a férfi, s az ember kezeinek tettét visszafizetik neki.

15 Dem Toren scheint sein Weg der richtige; der Weise aber hört auf Rat.

Az oktalannak útja egyenes az ő szemeiben, de tanácsra hallgat a bölcs.

16 Ein Tor läßt seinen Zorn den ganzen Tag durch merken: doch den Verdruß verbirgt der Kluge.

Az oktalannak aznap tudódik ki bosszúsága, de eltakarja a szégyent az okos.

17 Wer Wahrheit meldet, spricht, was sich bewährt: ein falscher Zeuge macht Enttäuschung.

A ki hűséget terjeszt, igazság szerint vall, de hazug tanú a csalárd.

18 Gar manche führen Reden gleich den Stichen eines Schwerts; doch Heilung bringt des Weisen Zunge.

Van a ki fecseg akár kardszúrások, de a bölcsek nyelve gyógyítás.

19 Wahrheitsgemäße Rede hat für immer Geltung; nur einen Augenblick behauptet sich die falsche.

Az igaz ajak fönnáll örökre, de csak szempillantásig a hazug nyelv.

20 Enttäuschung kommt ins Herz der Unheilplanenden, doch Freude denen, die das Wohlergehen fördern.

Csalárdság van a rosszat koholók szívében, de a békét tanácsolóknak öröm jut.

21 Dem Frommen fällt nie Böses ein; die Frevler aber sind voll Bosheit.

Nem esik meg az igazon semmi jogtalanság, de a gonoszok telvék roszzal.

22 Ein Greuel für den Herrn sind falsche Lippen; doch die wahrhaftig handeln, sind ihm angenehm.

Az Örökkévaló utálata a hazug ajkak, de kedvére vannak a. hűséggel cselekvők.

23 Ein kluger Mann verbirgt sein Wissen; das Herz der Toren sprudelt Törichtes hervor.

Okos ember eltakarja a tudást, de a balgák szíve kikiáltja az oktalanságot.

24 Die Hand der Fleißigen wird herrschen; die lässige wird fronen müssen.

A szorgalmasak keze uralkodni fog, de a renyheség alattvalóvá lesz.

25 Ein Kummer in des Menschen Herzen drückt es nieder; ein freundlich Wort verwandelt es in Fröhlichkeit.

Aggódás az ember szívében leveri azt, de a jó szó felvidítja.

26 Der Fromme sucht und findet seine Nahrung; der Weg der Frevler führt sie irre.

Útbaigazítja társait az igaz, de a gonoszok útja eltévelyíti őket.

27 Die Faulheit bringt nicht ihre Nahrung auf, der Fleißige jedoch ein groß Vermögen.

Nem süti meg a renyhe a vadját, de drága vagyona az embernek a szorgalom.

28 Zum Leben kommt man auf der Tugend Pfad; der Weg des Truges führt zum Tode.

Az igazság pályáján élet van, és ösvényének útján nem halál.