Klagelieder 3

1 Ich bin der Mann, der Elend hat erfahren durch seines Grimmes Rute.

Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.

2 Mich drängte er und führte mich in Finsternis und tiefes Dunkel.

Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.

3 An mir erprobt er immer wieder seine Macht den ganzen Tag.

Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.

4 Er rieb mir auf mein Fleisch und meine Haut, zerbrach mir mein Gebein.

Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.

5 Und eingeschritten ist er gegen mich mit Gift und Aufhängen,

Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.

6 versetzte mich in Finsternis wie ewig Tote.

Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.

7 Er mauerte mich ein, ließ keinen Ausweg offen, beschwerte mich mit Ketten.

Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.

8 Ob ich auch schreie, rufe, er weist mein Beten ab,

Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.

9 versperrt mit Pfählen meine Wege, verstört mir meine Pfade.

Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.

10 Er ist mir wie ein Bär, der lauert, ein Löwe in dem Hinterhalt.

Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.

11 Er kreist um meine Wege, umschließt mich, macht mich einsam,

Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!

12 dann spannt er seinen Bogen und stellt als Ziel mich auf für seine Pfeile.

Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!

13 Er schießt mir in die Nieren des Köchers Söhne.

Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.

14 Ich wurde meinem ganzen Volke zum Gespött, ihr Spottlied für den ganzen Tag.

Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.

15 Mit Bitternissen machte er mich satt, berauschte mich mit Wermut,

Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.

16 zermalmen ließ er meine Zähne Kiesel und wälzte mich im Staube.

És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.

17 Des Glücks beraubt ward meine Seele, daß ich des Heiles ganz vergaß

És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.

18 und sprach: "Dahin ist meine Lebenskraft und meine Hoffnung auf den Herrn."

És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.

19 Ja, der Gedanke an mein Elend, meine Irrsale, ist Wermut mir und Gift.

Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!

20 Und doch denkt meine Seele dran und sinnt in mir.

Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.

21 Und ich bedachte dies und schöpfte daraus meine Hoffnung.

Ezt veszem szívemre, azért bízom.

22 Des Herren Huld ist nicht zu Ende und sein Erbarmen nicht erschöpft.

Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!

23 Neu ist's an jedem Morgen; ja: "Groß ist Deine Treue;

Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!

24 mein Anteil ist der Herr", spricht meine Seele; "drum hoffe ich auf ihn."

Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.

25 Der Herr ist denen gütig, die seiner harren, und einer Seele, die ihn sucht.

Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.

26 Drum ist es gut, schweigend des Herren Hilfe zu erwarten.

Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.

27 Gar heilsam ist es für den Mann, das Joch in seiner Jugend schon zu tragen.

Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.

28 Er sitze einsam da und schweige, weil er's ihm auferlegt!

Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.

29 Mit seinem Mund berühre er den Staub! Vielleicht gibt's dann noch Hoffnung.

Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?

30 Er biete seine Wange jenem dar, der nach ihm schlägt, und lasse sich mit Schmach ersättigen!

Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.

31 Denn nicht auf ewig will der Herr verstoßen.

Mert nem zár ki örökre az Úr.

32 Und fügt er auch Betrübnis zu, erbarmt er sich auch wieder seiner Gnadenfülle nach.

Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.

33 Denn nicht aus Lust erniedrigt er und beugt die Menschenkinder,

Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.

34 damit man mit den Füßen all die Gefangenen des Landes trete,

Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;

35 daß man das Recht der Leute beuge, das sie beim Allerhöchsten haben.

Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;

36 Daß jemandem sein Recht genommen wird, das kann der Herr nicht billigen.

Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.

37 Wer ist's, der sprach, und es geschah, und nicht befohlen hätte es der Herr?

Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?

38 Ja, kommt nicht aus des Höchsten Mund das Schlimme wie das Gute?

A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.

39 Was klagt ein Mensch im Leben, ein Mann ob seiner Sündenstrafe?

Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.

40 Laßt uns doch unsern Wandel prüfen und erforschen und uns zum Herrn bekehren!

Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.

41 Laßt uns die Herzen lieber als die Hände zu Gott im Himmel heben:

Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.

42 "Gesündigt haben wir in Widerspenstigkeit; Du hast uns nicht vergeben.

Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.

43 Du hast mit Zorn uns ganz bedeckt, verfolgt, gemordet mitleidlos.

Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.

44 Du hast Dich in Gewölk gehüllt, daß kein Gebet hindurch mehr dringe.

Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.

45 Zu Kehricht und zum Auswurf hast Du uns gemacht inmitten jener Völker.

Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.

46 Weit rissen über uns den Mund all unsre Feinde auf.

Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.

47 Zu Angst und Furcht ward uns Verwüstung und Verderben."

Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.

48 Mein Auge weinte Wasserströme ob der Vernichtung, die getroffen meines Volkes Tochter.

Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.

49 Und ohne Ruhe fließt mein Auge und ohne Rasten,

Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,

50 bis daß herniederschaue und es sehe der Herr vom Himmel.

Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.

51 Mein Auge klagt ohn Ende ob all den Töchtern meiner Stadt.

Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.

52 Mich jagten hin und her wie einen Vogel, die mir so grundlos Feinde waren.

Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.

53 Mein Leben wollten sie vernichten in der Grube; mit Steinen warfen sie auf mich.

Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.

54 Dann strömte übers Haupt mir Wasser; ich sprach: "Ich bin verloren."

Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!

55 Da rief ich Deinen Namen, Herr, aus tiefster Grube an.

Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.

56 Du hörtest meine Stimme: "Ach, verschließe meinem Rufen und meinem Seufzen nicht Dein Ohr!"

Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.

57 Du nahtest, als ich Dich gerufen; Du sprachst: "Sei nur getrost!"

Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!

58 Du führtest meine Sache, Herr; Du wahrtest mir das Leben.

Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.

59 Nun siehst Du, Herr: Bedrückt bin ich. Verhilf zu meinem Rechte mir!

Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.

60 All ihre Rachgier schauest Du, all ihre Pläne gegen mich,

Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.

61 Du hörst ihr Schmähen, Herr, und all ihr Planen gegen mich,

Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;

62 die Reden meiner Widersacher, ihr stetes Trachten gegen mich.

Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.

63 Ihr Sitzen und ihr Aufstehn schau Dir an! Zum Spottlied bin ich ihnen.

Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.

64 Du lohnest ihnen, Herr, nach ihrer Hände Werk.

Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.

65 Verblendung gibst Du ihrem Herzen, gibst ihnen Deinen Fluch.

Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.

66 Im Zorn verfolgst Du sie und tilgst sie unterm Himmel, Herr.

Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!