Job 41

1 Kannst du das Krokodil mit einer Angel ziehen und seine Zunge mit dem Stricke niederdrücken?

Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?

2 Kannst du ihm durch die Nase eine Binsenschnur durchziehen? Durchbohren mit dem Haken seine Backe?

Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?

3 Wird's dir viel Flehens machen; wird's dir wohl gute Worte geben?

Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?

4 Mit dir Verträge schließen, daß du's zum Knecht für immer nehmest?

Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?

5 Kannst du mit ihm wohl spielen wie mit einem Vöglein? Und bindest du's für deine Mädchen an,

Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?

6 die seinetwegen Freundinnen einladen und unter Mägdlein es verlosen?

Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?

7 Kannst du mit Stacheln seine Haut ihm spicken und seinen Kopf mit schwirrenden Harpunen?

Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?

8 Leg' deine Hand einmal daran! Bedenke, welch ein Kampf! Du tust's nie wieder."

Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.

9 "Ja, seine Hoffnung wird getäuscht; bei seinem bloßen Anblick stürzt er hin.

Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!

10 Kein Mensch ist so verwegen, daß er's reizt. 'Wer stellt sich vor mich hin?

Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?

11 Wer griff mich an, und ich ließ diesen unversehrt entkommen? Mein wär ein solcher unterm ganzen Himmel.'

Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!

12 Von seinen Gliedern kann ich nimmer schweigen und nicht von seiner Kraft, vom Ebenmaße seines Baues.

Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.

13 Wer kann sein äußeres Kleid beschreiben, und wer sein doppeltes Gebiß abzeichnen?

Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?

14 Wer läßt in seines Rachens Doppeltüre sehen? Um seine Zähne lagert Schrecken.

Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!

15 Sein Rücken ist aus Rinnen voller Schilde, in engem Anschluß fest verschlossen.

Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.

16 Eins reiht sich an das andere; dazwischen gibt es keine Fuge.

Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.

17 Ein jedes hängt am anderen fest. Sie schließen unzertrennlich sich zusammen.

Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.

18 Sein Niesen läßt das Licht aufleuchten, und seine Augen sind der Morgenröte Wimpern gleich.

Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.

19 Aus seinem Rachen fahren Fackeln, sprühen Feuerfunken.

A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.

20 Aus seinen Nüstern fährt ein Dampf gleichwie aus einem siedend heißen Topf.

Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.

21 Sein Odem zündet Kohlen an; aus seinem Rachen fahren Flammen.

Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.

22 In seinem Nacken wohnt die Kraft; ein Sack hängt vorn an ihm herab.

Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.

23 Die Wampen seines Fleisches haften fest, ihm angegossen, unbeweglich.

Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.

24 Sein Herz fest wie ein Stein, fest wie ein unterer Mühlstein.

Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.

25 Wenn's auffährt, zagen Stärkste, sie taumeln ob der Wasserwirbel.

Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.

26 Wenn man's mit einem Schwerte trifft, hält dies nicht stand, nicht Lanze, Wurfgeschoß noch Panzer.

Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.

27 Das Eisen achtet es für Stroh, für morsches Holz das Erz.

Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.

28 Nicht können's Pfeile je durchbohren, und Schleudersteine sind ihm wie Strohhalme.

A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.

29 Auch Keulen gelten ihm wie Halme, und übers Lanzenschwirren spottet es.

Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.

30 Und unten sind an ihm ganz spitze Scherben. Wie eine Dreschwalze, so fährt es auf dem Schlamm dahin.

Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.

31 Wie einen Topf, so läßt's die Tiefe brodeln; es macht das Wasser wie in einem Salbenkessel.

Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.

32 Ein Pfad aufleuchtet hinter ihm; man hält die Flut für Silberhaar.

Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.

33 Auf Erden ist nicht seinesgleichen; geschaffen ist's, sich nicht zu fürchten.

Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.

34 Auf alles Mächtige schaut es voll Stolz, ist's doch ein König über alle stolzen Tiere."

Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.