Job 4

1 Da gab ihm Eliphaz aus Teman also Antwort:

És felele a témáni Elifáz, és monda:

2 "Hat man vor dich zur Prüfung je ein Ding gebracht, worüber du den Mut verloren hättest? Wer konnte je den Worten Einhalt tun?

Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?

3 Fürwahr, so viele hast du selbst belehrt, so manchen schwachen Arm gestählt.

Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;

4 Den Strauchelnden hielt aufrecht deine Rede; die müden Kniee stärktest du.

A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;

5 Jetzt kommt's an dich, da wirst du mutlos; wo dich's erfaßt, verzweifelst du.

Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!

6 War deine Gottesfurcht nicht dein Vertrauen, und dein unsträflich Leben deine Hoffnung?

Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?

7 Bedenke nur: Wer kommt je schuldlos um? Wo gehen Redliche zugrunde?

Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?

8 Die Unrecht pflügen, Böses säen, die ernten's auch. So weiß ich es.

A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.

9 Durch Gottes Odem gehen sie zugrunde; durch seinen Zornhauch sterben sie.

Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.

10 Der Löwen Stimmen selber, das Gebrüll der Leuen, der jungen Löwen Zähne werden ausgetilgt.

Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.

11 Der Löwe geht zugrunde aus Beutemangel; der Löwin Junge müssen sich zerstreuen.

Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.

12 Zu mir drang ein verstohlen Wort; mein Ohr vernahm davon nur ein Geflüster.

Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.

13 Im Wundertraum, bei Nachtgesichten, wenn Tiefschlaf auf die Menschen fällt,

Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.

14 da fuhr in mich ein Schrecken und ein Zittern, und Angst ließ mein Gebein erbeben.

Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.

15 Und über meinen Rücken lief es kalt; ein Schauder schüttelt' meinen Leib.

Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.

16 Das Unbekannte stand vor mir; vor meinem Auge schwebte her ein Schatten. - Ein Säuseln hörte ich und eine Stimme:

Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:

17 'Ist gegen Gott ein Mensch gerecht; vor seinem Schöpfer einer rein?'

Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?

18 Er traut dies seinen Dienern selbst nicht zu, und seinen Engeln flößt er Schrecken ein.

Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:

19 Nun vollends gar der Lehmhausmensch, der Sterbliche, aus Staub gebaut, noch leichter als die Motten zu zerdrücken!

Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!

20 Vom Morgen bis zum Abend werden sie vernichtet; unwiderruflich gehen sie zugrunde.

Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.

21 Ja, wird denn nicht ihr Vorzug ihnen weggenommen? Durch Unvernunft nur sterben sie."

Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?