Job 33
1 "Nun aber höre, Job, auf meine Rede! All meinen Worten leih' dein Ohr!
Azonban halljad csak, Jób, beszédemet és mind a szavaimra figyelj.
2 Ich öffne nunmehr meinen Mund; nach Kräften redet meine Zunge.
Íme, kérlek, megnyitottam számat, nyelvem megszólalt ínyemen.
3 Geradem Sinn entstammen meine Worte; was meine Lippen wissen, sprechen sie auch lauter aus.
Szívem egyenessége az én mondásaim, s a tudást tisztán mondják meg ajkaim.
4 Erschaffen hat mich Gottes Geist, und mich belebt der Odem des Allmächtigen.
Isten szelleme alkotott engem, s a mindenható lehelete éltet engem.
5 Kannst du's, so widerlege mich! Ja, rüste dich zum Kampfe gegen mich!
Ha teheted, válaszolj nekem, sorakozz elém, állj ki.
6 Fürwahr, ich bin nach deiner Art, mit Gott verglichen; aus gleichem Ton wie du bin ich geschnitten.
Lám, én olyan vagyok Isten előtt, mint te magad, agyagból szakasztattam én is.
7 Nein, Furcht vor mir, die braucht dich nicht zu schrecken, und meine Wucht soll dich nicht niederdrücken.
Íme, az én rettenésem nem ijeszt téged, és nyomásom nem nehezül rád.
8 Allein vor meinen Ohren sagtest du; den Wortlaut hörte ich genau:
Ugyancsak mondottad füleim hallatára, és szavak hangját hallottam:
9 'Rein bin ich, ohne Missetat, und lauter bin ich, ohne Fehl.
Tiszta vagyok, bűntett nélkül, mocsoktalan vagyok és nincs bűnöm;
10 Wahrhaftig, er erfindet gegen mich nur Vorwände, erachtet mich für seinen Feind,
lám, ürügyeket talál ki ellenem, tekint engem a maga ellenségének;
11 und meine Füße legt er in den Block und gibt auf alle meine Wege acht.'
karóba teszi lábaimat, megvigyázza mind az ösvényeimet.
12 Sieh, darin hast du unrecht und darin widerspreche ich dir auch; denn Gott ist größer als der Mensch.
Lám, ebben nincs igazad, felelem neked, mert halandónál nagyobb az Isten.
13 Warum hast du mit ihm gehadert, weil er auf alle deine Worte keine Antwort gibt?
Miért pöröltél ellene, hogy semmi szavával nem felel?
14 Denn Gott spricht auf die eine und die andere Weise; man faßt es nur nicht auf.
Mert egyszer beszél Isten, meg kétszer – nem látja meg.
15 Im Traume und im Nachtgesichte, wenn Tiefschlaf auf die Menschen fällt im Schlummer auf der Lagerstätte,
Álomban, éjjeli látományban, mikor mély álom esik az emberekre, szendergéskor a fekvőhelyen:
16 dann öffnet er der Menschen Ohr und gibt so ihnen Zeichen,
akkor megnyilatkozik az emberek füle előtt és fenyítésükre pecsétet tesz,
17 um von der Tat den Menschen abzubringen und vor dem Übermut den Mann zu schützen,
hogy eltávolítsa az embert attól a mit tett s a férfiú elől a gőgöt eltakarja,
18 auf daß er seine Seele vor der Finsternis bewahre, sein Leben vor dem Gang zur Unterwelt.
visszatartsa lelkét a sírveremtől, és életét attól, hogy fegyver által ne múljék ki.
19 Hernach wird er gezüchtiget durch Schmerz auf seinem Lager; in seinen Gliedern wütet immerfort ein Krampf.
S büntettetik fájdalom által fekvőhelyén, meg csontjainak legtöbbje állandóan;
20 Sein Lebenstrieb macht ihm das Brot zum Ekel und seine Seele seine Lieblingsspeise.
s undorrá teszi előtte élete a kenyeret és lelke a kívánatos ételt.
21 Sein Fleisch vergeht; man kann es nimmer sehen. Sein dürr Gebein wird unscheinbar,
Húsa lefogy, úgy hogy láthatatlan, s lekopasztattak csontjai, melyeket nem láttak;
22 so daß dem Grab sich seine Seele nähert, den Würgern schon sein Leben.
s közeledett lelke a veremhez és élete a halálthozókhoz.
23 Wenn dann ein Fürsprechbote zu ihm tritt, so einer aus dem Freundeskreise, um einem das, was recht, zu melden,
Ha van mellette szószóló angyal, ezer közül egy, hogy valljon az ember mellett egyenességéről:
24 und, seiner sich erbarmend, spricht: 'Erlöse ihn! Laß ihn doch nicht zur Grube fahren! Ich habe Dank empfangen',
akkor megkegyelmez neki és mondja: nehogy a verembe szálljon, mentsd föl, találtam váltságot!
25 dann strotzt sein Leib von Jugendfrische wieder und wird wie einst in seiner Jugendzeit.
Duzzad a húsa az ifjú erőtől, visszatér fiatal kora napjaihoz.
26 Er fleht zu Gott, und der erweist ihm Gnade und läßt sein Angesicht ihn unter Jauchzen schauen und gibt zurück dem Armen sein Verdienst.
Fohászkodik Istenhez, és kedvesen fogadja, riadás közt látja színét és viszonozza az embernek az ő igazságát.
27 Er singt den Leuten vor und spricht: 'Ich hatte schwer gesündigt, das Recht verkehrt; doch ward's mir nicht vergolten.
Éneket mond az emberek előtt és szól: vétkeztem, az egyenest elgörbítettem, de nem bánt velem hasonlóan;
28 Erlöst hat er jetzt meine Seele, auf daß sie nicht zur Grube fahre. Mein Leben freut sich noch am Tageslicht.'
megváltotta lelkemet, nehogy a verembe szálljon, és életem láthatja a világosságot.
29 Sieh, Gott tut dieses alles zwei-, dreimal mit einem Manne,
Lám, mindezeket míveli Isten, kétszer, háromszor a férfival;
30 um seine Seele so der Grube zu entreißen, daß er des Lichtes der Lebendigen sich freue.
hogy visszahozza lelkét a sírveremből, hogy megvilágosodjék az élet világosságában.
31 Merk auf, Job! Hör mir zu! So schweige! Laß mich reden!
Figyelj, Jób, hallgass rám, légy csendes, majd beszélek én!
32 Hast du dann Gründe noch, so widerlege mich! Dann sprich! Ich gebe gern dir recht.
Ha vannak szavaid, válaszolj nekem, beszélj, mert kívánom, hogy igazoljalak;
33 Wo nicht, so hör mir zu und schweige, damit ich dich jetzt Weisheit lehre!"
ha nincsenek, hallgass te reám, légy csendes, és majd tanítlak bölcsességre.
