Job 21
1 Darauf erwidert Job und spricht:
Felelt Jób és mondta:
2 "Mögt ihr auf meine Rede nochmals hören, und wär's zu eurem Zeitvertreib!
Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.
3 Ertragt mich! Laßt mich, reden! Dann scheltet nur, wenn ich geredet!
Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!
4 Erhebe ich denn gegen einen Menschen Klage? Oder - warum soll ich nicht ungeduldig werden dürfen?
Vajon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?
5 Zu mir kehrt euch, erstarret! Die Hand legt auf den Mund!
Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!
6 Ich werde ganz erschüttert, denke ich daran; an Leib und Seele zittere ich.
Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.
7 Wie kommt's, daß Frevler leben dürfen und alternd noch an Kräften wachsen?
Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?
8 Bei ihnen bleibt ihr Stamm, und er gedeiht, solang sie leben, und stets vor Augen bleiben ihnen ihre Sprößlinge.
Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.
9 Und sicher vor Gefahr sind ihre Häuser; die Gottesrute trifft sie nicht.
Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.
10 Sein Stier bespringt und läßt es nicht entgleiten, und seine Kuh kalbt leicht und tut nicht eine Fehlgeburt.-
Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.
11 Gleich einer Herde lassen sie die Kinderschar hinaus, und munter hüpfen ihre Jungen.
Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.
12 Sie spielen froh zu Pauken und zu Zithern und freuen sich beim Flötenschalle.
Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.
Jóban végzik el napjaikat a egy pillanat alatt az alvilágba szállanak alá. (Sheol h7585)
14 und sagen doch zu Gott: 'Du bleib uns fern!' 'Wir wollen nichts von Deinen Wegen wissen!'
Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;
15 'Was soll es, daß wir dem Allmächtigen dienen? Was nützt es uns, ihn bittend anzugehen?'
mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?
16 Nun, läge nicht ihr Glück in ihrer Hand, dann wäre mir das Planen dieser Frevler unbegreiflich.
Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 Wie oft erlischt der Frevler Leuchte und überfällt sie ihr Verderben? Wie oft teilt er in seinem Zorne Schmerzen aus? -
Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!
18 Sie sollen werden wie das Stroh vorm Winde, wie Spreu, vom Sturm entführt!
Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.
19 'Gott hat sein Unheil eben dessen Kindern aufgespart.' Er zahle ihm es heim, daß er es selber fühle!
Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;
20 Er selber sollte seinen Becher kosten und von dem Grimm des Höchsten trinken müssen!
saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!
21 Was braucht ihn denn zu kümmern, wie's seinem Haus nach seinem Tode geht, wenn seiner Monde Zahl zu Ende ist?
Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?
22 Kann man denn Gott das Wissen lehren, da er doch von der Höhe aus verfügt?
Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?
23 Der eine stirbt in vollem Glücke, ganz ruhig, wohlgemut.
Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;
24 Von Fett sind seine Lenden voll; sein Körper wird mit Mark getränkt.
sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.
25 Der andre stirbt verzweiflungsvoll, hat niemals von dem Glück gekostet.
Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:
26 Zusammen liegen sie im Staube; Gewürm deckt beide zu.
Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.
27 Ich kenne eure Meinung wohl; ihr ziehet an den Haaren Gründe gegen mich herbei.
Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.
28 Ihr sagt: 'In welcher Lage ist das Haus des edlen Mannes?' 'In welcher ist das Wohngezelt der Frevler?'
Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?
29 Befragt ihr nicht die Leute, die auf den Lauf der Welten achten? Und ihre Zeugnisse könnt ihr nicht ablehnen.
– nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:
30 Der Frevler bleibt vom Unheilstag verschont, vom Tag, wo Steuern eingetrieben werden.
hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el?
31 Wer hält ihm seinen Wandel vor, und wer vergilt ihm, was er tat?
Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki?
32 Er wird zu Grab getragen, und auf dem Grabespolster ruht er ungestört.
Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;
33 Des Grabes Schollen sind ihm süß. So lockt er alle Welt sich nach, und vor ihm schreiten Zahllose einher.
édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s őelőtte számtalanok.
34 Wie leer ist euer Trost! Und eure Antworten sind unaufrichtig."
Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!
