Job 15

1 Darauf erwidert Eliphaz von Teman also:

Felelt a Témánbeli Elífáz s mondta:

2 "Kann denn ein Weiser so unsinnige Beweise bringen und sich in solcher Hohlheit blähen?

Vajon bölcs felel-e szeles tudással s megtölti-e keleti széllel belsejét –

3 Kann er Beweis mit Reden führen, die nichts taugen, mit Sprüchen, die nichts nütze sind?

bizonyítgatva mitsem érő beszéddel és szavakkal, melyekkel nem használ.

4 Du machst die Gottesfurcht zunichte, zerstörst die Andacht vor der Gottheit,

Te az Isten félelmét is megbontod, csökkented az imaszót Isten előtt.

5 wenn deine Schuld dich lehrt, also zu reden, und du Verschmitzter Redeweise wählst.

Mert bűnöd tanítja szájadat s a ravaszok nyelvét választod.

6 Dein eigener Mund verdammt dich und nicht ich; die eigenen Lippen strafen dich.

Szájad ítél el téged s nem én, s ajkaid vallanak ellened.

7 Warst du als Erstlingsmensch geboren und kamst du vor den Hügeln auf die Welt,

Elsőnek születtél-e az emberek közt a a halmoknál előbb létesültél?

8 und hörtest du im Rate Gottes zu und holtest Weisheit dir allein?

Isten tanácsában hallottál-e valamit és csentél magadnak bölcsességet?

9 Was weißt du, und wir wüßten's nicht, verstehst, was unbekannt uns wäre?

Mit tudsz te, mit mi nem tudunk, mit értesz, a mi nem volna mi nálunk?

10 Sind unter uns doch graue Häupter, mehr als betagt genug, um Vater dir zu sein.

Vén is, aggastyán is van közöttünk, napokra apádnál korosabb.

11 Ist dir die Gotteströstung zu gering, das Wort, das sanft an dich ergeht?

Kevés-e neked Isten vigasztalása s az ige, mely csínján bánt veled?

12 Warum reißt dich ein Unmut fort? Was blicken deine Augen finster,

Mit ragad el téged szíved, és mit integetnek szemeid,

13 daß deinen Geist du Gott zurückzugeben trachtest? Nur mit dem Munde freilich hast du das gesagt.

hogy Isten ellen fordítod indulatodat és szájadból kibocsátasz szavakat?

14 Was ist der Mensch, daß rein er wäre, gerecht der Weibgeborene?

Mi a halandó, hogy tiszta legyen, s hogy igaz legyen asszony szülöttje?

15 Selbst seinen Heiligen traut er nicht; der Himmel ist nicht rein in seinen Augen,

Lám, szentjeiben nem hisz, az egek sem tiszták szemeiben;

16 geschweige der Abscheuliche, Verdorbene, der Mensch, der Sünde wie das Wasser trinkt.

hát még az utálatos és megromlott, az ember, ki mint vizet issza a jogtalanságot.

17 Ich will dich lehren; hör mir zu. Was ich geschaut, will ich dir sagen,

Hadd oktatlak, hallgass reám, s a mit láttam, hadd beszélem el;

18 was Weise einst verkündet, was ihre Väter ihnen nicht verhehlt,

a mit hirdetnek bölcsek, és nem titkolták el őseik részéről –

19 die noch allein im Lande saßen, zu denen noch kein Fremder kam.

nekik egyedül adatott az ország, s idegen nem járt közöttük:

20 Des Bösen Leben ist voll Angst; nur wenig Jahre sind für den Gewaltmenschen bestimmt.

A gonosznak minden napjaiban kínlódik ő, s az évek száma alatt, melyek fentartvák az erőszakosnak.

21 Der Schrecken hallt in seinem Ohr; wiewohl in Sicherheit, wird er vom Räuber überfallen schon.

Rettegések hangja a fülében: békében jön reá pusztító.

22 Er gibt den Glauben auf, dem Dunkel zu entrinnen; er ist bestimmt für blutigen Tod

Nem hiszi, hogy visszatér a sötétségből, ki van szemelve a kard számára.

23 und wird ein Fraß der Geier. Er weiß, ihm ist ein finsterer Tag von ihm bestimmt.

Bolyong ő kenyér után, hol van; tudja, hogy készen áll oldalán a sötétség napja.

24 Ihn schreckt die Not; ihn überfällt die Drangsalszeit gleich einem kampfbereiten Hahn.

Ijesztik őt szükség és szorongás, megragadja őt mint csatára kész király.

25 Weil gegen Gott die Hand er ausgestreckt und dem Allmächtigen er Trotz geboten,

Mert Isten ellen nyújtotta ki kezét a Mindenható ellen hősködik;

26 so stürmt er gegen ihn, mit seines rauhen Schildes Wölbung.

nyakkal szalad ellene, pajzsainak vastag dudoraival.

27 Er deckt mit dem Visier sein Angesicht, legt einen Panzerschurz um seine Lenden.

Mert arczát befödte zsírjával s hájat szerzett ágyékára.

28 Nur in verfemten Städten noch kann jener siedeln, in unbewohnbaren Gebäuden, die schon dem Abbruch sind verfallen.

Letelepült megsemmisített városokban, házakban, melyeket nem laknak, melyek rendelve vannak kőhalmoknak.

29 Er wird nicht wieder reich, noch hat Bestand je seine Habe; er schlägt im Boden nimmer Wurzel.

Nem gazdagszik meg, nem áll fönn a vagyona, nem hajlik a földre szerzeménye;

30 Der Finsternis entgeht er nicht, es dörrt die Hitze seine Zweige, und seine Blüten fallen durch den Sturmwind ab.

nem térhet ki a sötétség elől, csemetéjét láng szárítja el s eltűnik – az ő szája leheletétől.

31 Zu denen, die auf Nichtiges vertrauen, irrt er hin; sein Entgelt ist das Nichts.

Ne higyjen a semmiségben, a ki megtévedett, mert semmiség lesz, a mit cserébe kap.

32 Noch vor der Zeit verwelken sie, und seine Zweige grünen nimmer.

Mielőtt itt volna a napja, beteljesedik, s pálmaága nem zöldellő.

33 Er wirft gleich einem Weinstock seine Früchte ab, wirft wie der Ölbaum seine Blüte hin.

Mint szőlőtő elvetéli egresét, s mint olajfa hullatja el virágát.

34 Des Frevlers Rotte ist ja unfruchtbar, und Feuer frißt des Unrechts Zelte.

Mert az istentelennek községe meddő, és tűz emészti a megvesztegetés sátrait:

35 Sie brüten Unheil, hecken Ungemach, und ihres Leibes Frucht ist Trug."

bajt fogannak és jogtalanságot szülnek, és belsejük csalárdságot készít.