Job 13

1 "So ist's. So hat's mein Auge auch gesehen, mein Ohr vernommen und gemerkt.

Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.

2 Soviel ihr wisset, weiß ich auch; ich falle gegen euch nicht ab.

A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.

3 Nun will ich mit dem Allerhöchsten reden; mit Gott zu rechten ich begehre.

Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.

4 Ihr freilich, ihr seid Lügenmeister, unnütze Ärzte insgesamt.

Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.

5 Wenn ihr nur endlich schweigen wolltet und das für euch zur Weisheit würde!

Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.

6 Auf meine Widerrede hört! Aufmerket auf den Vorwurf meiner Lippen!

Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.

7 Wollt ihr für Gott Verkehrtes reden und ihm zuliebe Lügen sprechen?

Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?

8 Wollt ihr für ihn Partei ergreifen, gar Anwalt sein für Gott?

Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?

9 Wenn er euch richtet, geht's dann gut? Wollt ihr ihn narren, wie man Menschen narrt?

Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?

10 Er gibt euch scharfen Tadel, wenn hinterrücks Partei ihr nehmet.

Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.

11 Wird euch nicht seine Hoheit betäuben; befällt euch nicht sein Schrecken?

Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?

12 Zerstäubt sind euere Beweise, und euere Bekräftigungen sind gar tönern.

A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.

13 Vor mir nur schweigt! Denn ich muß reden. Es komme über mich, was wolle!

Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.

14 Warum soll ich mein Fleisch in meine Zähne nehmen? Ich lege auf die flache Hand mein Leben.

Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?

15 Ja, mag er mich auch töten; ich zittere nicht davor; auf jeden Fall will ich vor ihm verteidigen meinen Wandel.

Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!

16 Da muß er selber mir zum Sieg verhelfen; vor ihn kommt ja kein Ruchloser.

Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.

17 Aufmerksam hört auf meine Rede! Ich will's euch selbst beweisen.

Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.

18 Ich lege meinen Rechtsfall vor. Ich weiß gewiß, ich werd's gewinnen.

Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.

19 Kann einer etwas gegen mich beweisen, ich würde schweigend willig sterben.

Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.

20 Nur zweierlei tu mir nicht an! Sonst muß ich mich vor Deinem Antlitz bergen:

Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.

21 Stell Deine Macht vor mir beiseite! Und Deine Furchtbarkeit erschrecke nimmer mich!

Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.

22 Dann klage Du, und ich will mich verteidigen. Dann rede ich; Du aber widerlege mich!

Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.

23 Wie groß ist meine Schuld und mein Vergehen? Mein ganzes Unrecht laß mich wissen!

Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!

24 Warum birgst Du Dein Angesicht, erachtest mich für Deinen Feind?

Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?

25 Ein welkes Blatt, das schreckst Du auf. Dem dürren Strohhalm jagst Du nach.

A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?

26 Du rechnest mir Vergangenes auf und weisest mir die Jugendsünden nach.

Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!

27 Du legst mir meine Füße in den Block, verwahrst mir alle Schritte; um meine Fußgelenke ziehst Du einen Ring. -

Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?

28 Er aber gleicht dem Wurmfraß, der in Stücke fällt, und einem Kleid, an dem die Motte zehrt."

Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.