Job 10

1 "Ich bin, des Lebens überdrüssig; ich lasse meiner Klage freien Lauf. In meiner Seele Bitterkeit will ich jetzt reden.

Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében.

2 Ich spreche nun zu Gott: 'Verurteile mich nicht! Gib an, warum Du mich bekämpfst!

Megmondom Istennek: Ne kárhoztass engem, tudasd velem, mi miatt pörölsz velem!

3 Was nützt es Dir, wenn Du verdammst und Deiner Hände Werk verwirfst? Wenn aber zu der Frevler Plan Dein Antlitz leuchtet?

Illik-e hozzád, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezeid szerzeményét, míg a gonoszok tanácsa fölött fényt árasztasz?

4 Besitzest Du denn Fleischesaugen? Siehst Du so kurz, wie Menschen sehen?

Testi szemeid vannak-e neked, avagy mint halandó lát, úgy látsz-e?

5 Sind Deine Tage wie der Menschen Tage und Deine Jahre wie die Zeit der Sterblichen,

Mint halandó napjai, olyanok-e napjaid, avagy éveid, mint férfi napjai,

6 daß Du bei mir nach Fehlern fahndest und mich auf Sünde untersuchst,

hogy keresgéled bűnömet és vétkem után kutatsz,

7 obschon Du weißt, daß ich nicht schuldig bin und mich aus Deinen Händen niemand retten kann?

noha tudod, hogy nem vagyok bűnös s nincs, ki kezedből menthet?

8 Mich formten kunstvoll Deine Hände; gleichwohl vernichtest Du mich ganz und gar.

Kezeid alakítottak engem és elkészítettek egyaránt köröskörül – és megsemmisítnél?

9 Bedenke, daß Du mich aus Lehm geschaffen! Und wiederum schickst Du mich in den Staub.

Gondolj csak rá, hogy mint agyagot készítettél te engem, s porba térítsz engem vissza?

10 Wie Milch hast Du mich hingegossen und mich zur festen Form gemacht,

Nemde mint a tejet kiöntöttél engem s mint a sajtot összefolyattál;

11 hast mich mit Haut und Fleisch bekleidet, mit Knochen und mit Sehnen mich durchwebt.

bőrbe és húsba öltöztettél és csontokkal meg inakkal átszőttél;

12 Ein Leben voller Gnade hast Du mir gegeben, und Deine Fürsorge hat meinen Geist bewacht.

életet és szeretetet míveltél velem s gondviselésed megőrizte szellememet.

13 Doch im geheimen ist Dein Planen dies; ich weiß es jetzt, was Du gedacht:

De ezeket tartogattad szívedben, tudom, hogy ez volt benned:

14 Wenn je ich fehlte, wolltest Du mir grollen, mir meine Sünde nie verzeihen.

ha vétkezem, megvigyázol engem és bűnöm alól föl nem mentesz.

15 Wenn ich in Sünden fiele, wehe mir! Wenn ich rechtschaffen bliebe, ich dürfte dennoch nicht mein Haupt erheben, mit Schmach gesättigt, an Elend und am Leide satt.

Ha gonosz vagyok, jaj nekem; s ha igaz vagyok, föl nem emelhetem fejemet, jóllakva szégyennel és eltelve nyomorommal.

16 Ja, machst Du Jagd auf mich gleichwie auf einen Löwen, und zeigst Du dadurch Dich stets unvergleichlich,

S ha magasra emelkednék, mint fenevadra vadásznál rám, s ismételve csodálatosan bánnál velem;

17 daß Du den Angriff auf mich stets erneuerst und Deinen Unmut an mir kühlst, in immer neuen Angriffen auf mich?

megújítanád tanúidat ellenem, sokszor tanúsítanád haragodat velem szemben: egymást felváltó hadak ellenem!

18 Warum hast Du mich aus dem Schoß geführt? Ach, wäre ich gestorben, ehe mich ein Auge sah!

S miért hoztál ki engem az anyaméhből? kimúltam volna s szem nem látna engem;

19 Als wäre niemals ich gewesen, so hätte ich schon werden mögen, vom Mutterleib sogleich zu Grab getragen!

mintha nem lettem volna, olyan volnék, a méhből a sírba vitettem volna.

20 Sind meine Lebenstage nicht so kurz? Laß ab von mir, daß ich ein wenig heiter werde,

Nemde kevesek a napjaim, hagyj föl tehát; fordulj el tőlem, hogy földerülhessek egy keveset!

21 bevor ich, ohne Rückkehr, geh ins Land der düstern Todesschatten,

Mielőtt elmennék, hogy ne térjek vissza, sötétségnek és vakhomálynak országába,

22 ins Land, wo tiefste Finsternis das Dunkel bildet, ganz ohne Unterschied, und wo es, wenn es heller scheint, noch immer dunkelt!'"

országba, mely borús mint a homály, vakhomály, rend nélkül s fénylik – mint homály.