Psaumes 95

1 Venez, chantons à l'Éternel; jetons des cris de joie au rocher de notre salut.

Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

2 Présentons-nous à lui avec des louanges; offrons-lui nos joyeux cantiques.

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

3 Car l'Éternel est un Dieu grand, il est un grand roi au-dessus de tous les dieux.

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

4 C'est en sa main que sont les abîmes de la terre; à lui sont les sommets des montagnes.

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

5 A lui appartient la mer, car il l'a faite, et ses mains ont formé la terre.

A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

6 Venez, prosternons-nous, inclinons-nous; fléchissons les genoux devant l'Éternel qui nous a faits.

Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

7 Car il est notre Dieu, nous sommes le peuple qu'il fait paître et les brebis qu'il conduit.

Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

8 Aujourd'hui, si vous entendez sa voix, n'endurcissez pas votre cœur comme à Mériba (Querelle), comme au jour de Massa (Tentation), dans le désert,

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

9 Où vos pères m'ont tenté et m'ont éprouvé, où ils ont aussi vu mes œuvres.

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

10 Pendant quarante ans j'eus cette génération en dégoût, et je dis: C'est un peuple dont le cœur s'égare; ils n'ont point connu mes voies.

Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

11 Aussi je l'ai juré dans ma colère: S'ils entrent dans mon repos!

A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.