Psaumes 102
1 Éternel, écoute ma prière, et que mon cri parvienne jusqu'à toi!
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
2 Ne me cache point ta face; au jour de ma détresse, incline vers moi ton oreille; au jour que je t'invoque, hâte-toi, réponds-moi!
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3 Car mes jours s'en vont comme la fumée, et mes os sont brûlés comme un foyer.
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
4 Mon cœur a été frappé, et s'est desséché comme l'herbe; tellement que j'ai oublié de manger mon pain.
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
5 A force de crier en gémissant, mes os sont attachés à ma chair.
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
6 Je ressemble au pélican du désert; je suis comme la chouette des masures.
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
7 Je veille, et je suis semblable à un passereau solitaire sur le toit.
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
8 Tous les jours mes ennemis m'outragent, et mes adversaires en fureur jurent par mon nom.
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
9 Car j'ai mangé la cendre comme le pain, et j'ai mêlé ma boisson de pleurs,
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
10 A cause de ton indignation et de ton courroux; car tu m'as enlevé et jeté au loin.
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11 Mes jours sont comme l'ombre à son déclin, et je deviens sec comme l'herbe.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
12 Mais toi, Éternel, tu règnes à perpétuité, et ta mémoire dure d'âge en âge.
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
13 Tu te lèveras, tu auras compassion de Sion; car il est temps d'en avoir pitié; car le moment est venu.
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
14 Car tes serviteurs sont affectionnés à ses pierres, et ils ont pitié de sa poussière.
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
15 Alors les peuples craindront le nom de l'Éternel, et tous les rois de la terre, ta gloire;
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
16 Quand l'Éternel aura rebâti Sion, qu'il aura paru dans sa gloire,
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
17 Qu'il aura écouté la requête des désolés, et n'aura pas dédaigné leur supplication.
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
18 Cela sera écrit pour la génération à venir; et le peuple qui sera créé, louera l'Éternel.
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
19 Parce qu'il aura regardé du lieu élevé de sa sainteté, et que des cieux l'Éternel aura jeté les yeux sur la terre,
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
20 Pour entendre les gémissements des captifs, pour délivrer ceux qui sont voués à la mort;
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
21 Afin qu'on célèbre en Sion le nom de l'Éternel, et sa louange dans Jérusalem,
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
22 Quand tous les peuples s'assembleront, et tous les royaumes, pour servir l'Éternel.
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
23 Il a abattu ma force en chemin; il a abrégé mes jours.
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
24 J'ai dit: Mon Dieu, ne m'enlève pas au milieu de mes jours. Tes années sont d'âge en âge.
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
25 Tu as jadis fondé la terre, et les cieux sont l'ouvrage de tes mains.
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
26 Ils périront, mais toi tu subsisteras; ils vieilliront tous comme un vêtement; tu les changeras comme un habit, et ils seront changés.
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
27 Mais toi, tu es toujours le même, et tes années ne finiront point.
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
28 Les enfants de tes serviteurs habiteront en repos, et leur postérité sera affermie devant toi.
A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
