Psaumes 77

1 Au chef des chantres. D’après Jeduthun. Psaume d’Asaph. Ma voix s’élève à Dieu, et je crie; Ma voix s’élève à Dieu, et il m’écoutera.

a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.

2 Au jour de ma détresse, je cherche le Seigneur; La nuit, mes mains sont étendues sans se lasser; Mon âme refuse toute consolation.

Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.

3 Je me souviens de Dieu, et je gémis; Je médite, et mon esprit est abattu. (Pause)

Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.

4 Tu tiens mes paupières en éveil; Et, dans mon trouble, je ne puis parler.

Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.

5 Je pense aux jours anciens, Aux années d’autrefois.

Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.

6 Je pense à mes cantiques pendant la nuit, Je fais des réflexions au-dedans de mon cœur, Et mon esprit médite.

Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:

7 Le Seigneur rejettera-t-il pour toujours? Ne sera-t-il plus favorable?

Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?

8 Sa bonté est-elle à jamais épuisée? Sa parole est-elle anéantie pour l’éternité?

Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?

9 Dieu a-t-il oublié d’avoir compassion? A-t-il, dans sa colère, retiré sa miséricorde? (Pause)

Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.

10 Je dis: Ce qui fait ma souffrance, C’est que la droite du Très-Haut n’est plus la même…

Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.

11 Je rappellerai les œuvres de l’Éternel, Car je me souviens de tes merveilles d’autrefois;

Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;

12 Je parlerai de toutes tes œuvres, Je raconterai tes hauts faits.

elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.

13 O Dieu! Tes voies sont saintes; Quel dieu est grand comme Dieu?

Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?

14 Tu es le Dieu qui fait des prodiges; Tu as manifesté parmi les peuples ta puissance.

Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.

15 Par ton bras tu as délivré ton peuple, Les fils de Jacob et de Joseph. (Pause)

Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.

16 Les eaux t’ont vu, ô Dieu! Les eaux t’ont vu, elles ont tremblé; Les abîmes se sont émus.

Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.

17 Les nuages versèrent de l’eau par torrents, Le tonnerre retentit dans les nues, Et tes flèches volèrent de toutes parts.

Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;

18 Ton tonnerre éclata dans le tourbillon, Les éclairs illuminèrent le monde; La terre s’émut et trembla.

hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.

19 Tu te frayas un chemin par la mer, Un sentier par les grandes eaux, Et tes traces ne furent plus reconnues.

Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.

20 Tu as conduit ton peuple comme un troupeau, Par la main de Moïse et d’Aaron.

Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.