Psaumes 104

1 Mon âme, bénis l’Éternel! Éternel, mon Dieu, tu es infiniment grand! Tu es revêtu d’éclat et de magnificence!

Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.

2 Il s’enveloppe de lumière comme d’un manteau; Il étend les cieux comme un pavillon.

Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.

3 Il forme avec les eaux le faîte de sa demeure; Il prend les nuées pour son char, Il s’avance sur les ailes du vent.

Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.

4 Il fait des vents ses messagers, Des flammes de feu ses serviteurs.

Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.

5 Il a établi la terre sur ses fondements, Elle ne sera jamais ébranlée.

Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.

6 Tu l’avais couverte de l’abîme comme d’un vêtement, Les eaux s’arrêtaient sur les montagnes;

Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;

7 Elles ont fui devant ta menace, Elles se sont précipitées à la voix de ton tonnerre.

dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –

8 Des montagnes se sont élevées, des vallées se sont abaissées, Au lieu que tu leur avais fixé.

felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.

9 Tu as posé une limite que les eaux ne doivent point franchir, Afin qu’elles ne reviennent plus couvrir la terre.

Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.

10 Il conduit les sources dans des torrents Qui coulent entre les montagnes.

Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.

11 Elles abreuvent tous les animaux des champs; Les ânes sauvages y étanchent leur soif.

Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.

12 Les oiseaux du ciel habitent sur leurs bords, Et font résonner leur voix parmi les rameaux.

Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.

13 De sa haute demeure, il arrose les montagnes; La terre est rassasiée du fruit de tes œuvres.

Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.

14 Il fait germer l’herbe pour le bétail, Et les plantes pour les besoins de l’homme, Afin que la terre produise de la nourriture,

Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,

15 Le vin qui réjouit le cœur de l’homme, Et fait plus que l’huile resplendir son visage, Et le pain qui soutient le cœur de l’homme.

és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.

16 Les arbres de l’Éternel se rassasient, Les cèdres du Liban, qu’il a plantés.

Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;

17 C’est là que les oiseaux font leurs nids; La cigogne a sa demeure dans les cyprès,

ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.

18 Les montagnes élevées sont pour les boucs sauvages, Les rochers servent de retraite aux damans.

A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.

19 Il a fait la lune pour marquer les temps; Le soleil sait quand il doit se coucher.

Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;

20 Tu amènes les ténèbres, et il est nuit: Alors tous les animaux des forêts sont en mouvement;

szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.

21 Les lionceaux rugissent après la proie, Et demandent à Dieu leur nourriture.

Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.

22 Le soleil se lève: ils se retirent, Et se couchent dans leurs tanières.

Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.

23 L’homme sort pour se rendre à son ouvrage, Et à son travail, jusqu’au soir.

Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.

24 Que tes œuvres sont en grand nombre, ô Éternel! Tu les as toutes faites avec sagesse. La terre est remplie de tes biens.

Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.

25 Voici la grande et vaste mer: Là se meuvent sans nombre Des animaux petits et grands;

Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.

26 Là se promènent les navires, Et ce léviathan que tu as formé pour se jouer dans les flots.

Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.

27 Tous ces animaux espèrent en toi, Pour que tu leur donnes la nourriture en son temps.

Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –

28 Tu la leur donnes, et ils la recueillent; Tu ouvres ta main, et ils se rassasient de biens.

Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.

29 Tu caches ta face: ils sont tremblants; Tu leur retires le souffle: ils expirent, Et retournent dans leur poussière.

Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.

30 Tu envoies ton souffle: ils sont créés, Et tu renouvelles la face de la terre.

Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.

31 Que la gloire de l’Éternel subsiste à jamais! Que l’Éternel se réjouisse de ses œuvres!

Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!

32 Il regarde la terre, et elle tremble; Il touche les montagnes, et elles sont fumantes.

Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.

33 Je chanterai l’Éternel tant que je vivrai, Je célébrerai mon Dieu tant que j’existerai.

Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!

34 Que mes paroles lui soient agréables! Je veux me réjouir en l’Éternel.

Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.

35 Que les pécheurs disparaissent de la terre, Et que les méchants ne soient plus! Mon âme, bénis l’Éternel! Louez l’Éternel!

Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!