Psaumes 102

1 Prière d’un malheureux, lorsqu’il est abattu et qu’il répand sa plainte devant l’Éternel. Éternel, écoute ma prière, Et que mon cri parvienne jusqu’à toi!

Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!

2 Ne me cache pas ta face au jour de ma détresse! Incline vers moi ton oreille quand je crie! Hâte-toi de m’exaucer!

Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!

3 Car mes jours s’évanouissent en fumée, Et mes os sont enflammés comme un tison.

Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.

4 Mon cœur est frappé et se dessèche comme l’herbe; J’oublie même de manger mon pain.

Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.

5 Mes gémissements sont tels Que mes os s’attachent à ma chair.

Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.

6 Je ressemble au pélican du désert, Je suis comme le chat-huant des ruines;

Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.

7 Je n’ai plus de sommeil, et je suis Comme l’oiseau solitaire sur un toit.

Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.

8 Chaque jour mes ennemis m’outragent, Et c’est par moi que jurent mes adversaires en fureur.

Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.

9 Je mange la poussière au lieu de pain, Et je mêle des larmes à ma boisson,

Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:

10 A cause de ta colère et de ta fureur; Car tu m’as soulevé et jeté au loin.

indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.

11 Mes jours sont comme l’ombre à son déclin, Et je me dessèche comme l’herbe.

Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,

12 Mais toi, Éternel! Tu règnes à perpétuité, Et ta mémoire dure de génération en génération.

De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.

13 Tu te lèveras, tu auras pitié de Sion; Car le temps d’avoir pitié d’elle, Le temps fixé est à son terme;

Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;

14 Car tes serviteurs en aiment les pierres, Ils en chérissent la poussière.

mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.

15 Alors les nations craindront le nom de l’Éternel, Et tous les rois de la terre ta gloire.

S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;

16 Oui, l’Éternel rebâtira Sion, Il se montrera dans sa gloire.

mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.

17 Il est attentif à la prière du misérable, Il ne dédaigne pas sa prière.

Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.

18 Que cela soit écrit pour la génération future, Et que le peuple qui sera créé célèbre l’Éternel!

Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:

19 Car il regarde du lieu élevé de sa sainteté; Du haut des cieux l’Éternel regarde sur la terre,

hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,

20 Pour écouter les gémissements des captifs, Pour délivrer ceux qui vont périr,

hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;

21 Afin qu’ils publient dans Sion le nom de l’Éternel, Et ses louanges dans Jérusalem,

hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,

22 Quand tous les peuples s’assembleront, Et tous les royaumes, pour servir l’Éternel.

mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.

23 Il a brisé ma force dans la route, Il a abrégé mes jours.

Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.

24 Je dis: Mon Dieu, ne m’enlève pas au milieu de mes jours, Toi, dont les années durent éternellement!

Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!

25 Tu as anciennement fondé la terre, Et les cieux sont l’ouvrage de tes mains.

Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;

26 Ils périront, mais tu subsisteras; Ils s’useront tous comme un vêtement; Tu les changeras comme un habit, et ils seront changés.

ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.

27 Mais toi, tu restes le même, Et tes années ne finiront point.

De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.

28 Les fils de tes serviteurs habiteront leur pays, Et leur postérité s’affermira devant toi.

Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.