Job 6

1 Job prit la parole et dit:

Felelt Jób és mondta:

2 Oh! S’il était possible de peser ma douleur, Et si toutes mes calamités étaient sur la balance,

Vajha mérve mérnék bosszúságomat a gyötrelmemet mérlegre vetnék egyaránt!

3 Elles seraient plus pesantes que le sable de la mer; Voilà pourquoi mes paroles vont jusqu’à la folie!

Mert most tengerek fövenyénél nehezebb, azért megzavarodtak szavaim.

4 Car les flèches du Tout-Puissant m’ont percé, Et mon âme en suce le venin; Les terreurs de Dieu se rangent en bataille contre moi.

Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, a melyeknek mérgét lelkem issza; Isten ijedelmei sorakoznak ellenem.

5 L’âne sauvage crie-t-il auprès de l’herbe tendre? Le bœuf mugit-il auprès de son fourrage?

Ordít-e a vadszamár a pázsiton, avagy bőg-e az ökör abraka mellett?

6 Peut-on manger ce qui est fade et sans sel? Y a-t-il de la saveur dans le blanc d’un œuf?

Ehető-e a mi ízetlen, só nélkül, avagy van-e íz a tojás fehérjében?

7 Ce que je voudrais ne pas toucher, C’est là ma nourriture, si dégoûtante soit-elle!

Vonakodott hozzá nyúlni a lelkem; azok az én kórságos ételem.

8 Puisse mon vœu s’accomplir, Et Dieu veuille réaliser mon espérance!

Bárcsak beteljesednék kérésem s reményemet megadná Isten;

9 Qu’il plaise à Dieu de m’écraser, Qu’il étende sa main et qu’il m’achève!

s tetszenék Istennek, hogy összezúzzon engem, megoldaná kezét, hogy véget vessen nekem!

10 Il me restera du moins une consolation, Une joie dans les maux dont il m’accable: Jamais je n’ai transgressé les ordres du Saint.

Akkor volna még vigasztalásom – fölszökném kíméletlen fájdalomban – hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait.

11 Pourquoi espérer quand je n’ai plus de force? Pourquoi attendre quand ma fin est certaine?

Mi az erőm, hogy várakozzam, s mi a végem, hogy türtessem magam?

12 Ma force est-elle une force de pierre? Mon corps est-il d’airain?

Avagy kövek ereje-e az én erőm, vagy ércz az én húsom?

13 Ne suis-je pas sans ressource, Et le salut n’est-il pas loin de moi?

Hiszen segítségem nincs bennem, és üdvösségem elutasíttatott tőlem.

14 Celui qui souffre a droit à la compassion de son ami, Même quand il abandonnerait la crainte du Tout-Puissant.

Az elcsüggedőt barátjától szeretet illeti, ha el is hagyja a Mindenható félelmét!

15 Mes frères sont perfides comme un torrent, Comme le lit des torrents qui disparaissent.

Testvéreim hűtelenek lettek mint a patak, mint a hogy medrükben a patakok eltűnnek.

16 Les glaçons en troublent le cours, La neige s’y précipite;

A melyek sötétlenek a jégtől, bennök rejtőzik el a hó;

17 Viennent les chaleurs, et ils tarissent, Les feux du soleil, et leur lit demeure à sec.

mikor hőség éri, megsemmisülnek, midőn meleg van, elenyésznek helyükből.

18 Les caravanes se détournent de leur chemin, S’enfoncent dans le désert, et périssent.

Kanyarodnak útjuk ösvényei, elhúzódnak a pusztaságban és elvesznek.

19 Les caravanes de Théma fixent le regard, Les voyageurs de Séba sont pleins d’espoir;

Ide tekintettek Téma karavánjai, Sába vándorcsapatai reménykedtek bennük;

20 Ils sont honteux d’avoir eu confiance, Ils restent confondus quand ils arrivent.

megszégyenültek, hogy bíztak, elérkeztek odáig és elpirultak.

21 Ainsi, vous êtes comme si vous n’existiez pas; Vous voyez mon angoisse, et vous en avez horreur!

Mert most az övéi vagytok, láttok rettegést és féltek.

22 Vous ai-je dit: Donnez-moi quelque chose, Faites en ma faveur des présents avec vos biens,

Hát mondtam-e: adjatok nékem, és vagyontokból vesztegetést ajáljatok értem,

23 Délivrez-moi de la main de l’ennemi, Rachetez-moi de la main des méchants?

és szabadítsatok ki szorongatónak kezéből s zsarnokok kezétől váltsatok meg engem?

24 Instruisez-moi, et je me tairai; Faites-moi comprendre en quoi j’ai péché.

Tanítsatok engem s én elhallgatok, és ha mit tévedtem, értessétek meg velem.

25 Que les paroles vraies sont persuasives! Mais que prouvent vos remontrances?

Mi hathatósak az egyenes beszédek, de miképp fedne feddés, minő a tietek?

26 Voulez-vous donc blâmer ce que j’ai dit, Et ne voir que du vent dans les discours d’un désespéré?

Szókat tekintetek-e feddésnek és szélnek az elcsüggedettnek beszédeit?

27 Vous accablez un orphelin, Vous persécutez votre ami.

Még árvának is nekiestek és áskálódtok barátotok ellen.

28 Regardez-moi, je vous prie! Vous mentirais-je en face?

Most hát egyezzetek bele, forduljatok felém, arczotokba vajon hazudom-e?

29 Revenez, ne soyez pas injustes; Revenez, et reconnaissez mon innocence.

Térjetek meg, kérlek, ne essék jogtalanság, igen, térjetek meg, folyton áll ebben az igazam!

30 Y a-t-il de l’iniquité sur ma langue, Et ma bouche ne discerne-t-elle pas le mal?

Van-e nyelvemen jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?