Job 4
1 Éliphaz de Théman prit la parole et dit:
Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
2 Si nous osons ouvrir la bouche, en seras-tu peiné? Mais qui pourrait garder le silence?
ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
3 Voici, tu as souvent enseigné les autres, Tu as fortifié les mains languissantes,
Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
4 Tes paroles ont relevé ceux qui chancelaient, Tu as affermi les genoux qui pliaient.
a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
5 Et maintenant qu’il s’agit de toi, tu faiblis! Maintenant que tu es atteint, tu te troubles!
Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
6 Ta crainte de Dieu n’est-elle pas ton soutien? Ton espérance, n’est-ce pas ton intégrité?
Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
7 Cherche dans ton souvenir: quel est l’innocent qui a péri? Quels sont les justes qui ont été exterminés?
Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
8 Pour moi, je l’ai vu, ceux qui labourent l’iniquité Et qui sèment l’injustice en moissonnent les fruits;
A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
9 Ils périssent par le souffle de Dieu, Ils sont consumés par le vent de sa colère,
Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
10 Le rugissement des lions prend fin, Les dents des lionceaux sont brisées;
Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
11 Le lion périt faute de proie, Et les petits de la lionne se dispersent.
Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
12 Une parole est arrivée furtivement jusqu’à moi, Et mon oreille en a recueilli les sons légers.
De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
13 Au moment où les visions de la nuit agitent la pensée, Quand les hommes sont livrés à un profond sommeil,
Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
14 Je fus saisi de frayeur et d’épouvante, Et tous mes os tremblèrent.
rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
15 Un esprit passa près de moi… Tous mes cheveux se hérissèrent…
S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
16 Une figure d’un aspect inconnu était devant mes yeux, Et j’entendis une voix qui murmurait doucement:
Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
17 L’homme serait-il juste devant Dieu? Serait-il pur devant celui qui l’a fait?
Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
18 Si Dieu n’a pas confiance en ses serviteurs, S’il trouve de la folie chez ses anges,
Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
19 Combien plus chez ceux qui habitent des maisons d’argile, Qui tirent leur origine de la poussière, Et qui peuvent être écrasés comme un vermisseau!
hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
20 Du matin au soir ils sont brisés, Ils périssent pour toujours, et nul n’y prend garde;
Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
21 Le fil de leur vie est coupé, Ils meurent, et ils n’ont pas acquis la sagesse.
Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
