Job 38
1 L’Éternel répondit à Job du milieu de la tempête et dit:
S felelt az Örökkévaló Jóbnak a viharból és mondta:
2 Qui est celui qui obscurcit mes desseins Par des discours sans intelligence?
Ki az, ki elhomályosítja a tanácsot, tudás nélküli szavakkal.
3 Ceins tes reins comme un vaillant homme; Je t’interrogerai, et tu m’instruiras.
Övezd csak föl férfiként ágyékodat, hadd kérdelek, s te tudasd velem.
4 Où étais-tu quand je fondais la terre? Dis-le, si tu as de l’intelligence.
Hol voltál, midőn alapítottam a földet, jelentsd ki, ha tudsz értelmet!
5 Qui en a fixé les dimensions, le sais-tu? Ou qui a étendu sur elle le cordeau?
Ki vonta méreteit, ha tudod, vagy ki nyújtotta ki reá a mérőzsinórt?
6 Sur quoi ses bases sont-elles appuyées? Ou qui en a posé la pierre angulaire,
Mire süllyesztettek le oszloplábai, vagy ki vetette oda sarokkövét?
7 Alors que les étoiles du matin éclataient en chants d’allégresse, Et que tous les fils de Dieu poussaient des cris de joie?
Midőn együtt ujjongtak a reggel csillagai s riadoztak mind az Istenfiak;
8 Qui a fermé la mer avec des portes, Quand elle s’élança du sein maternel;
s elrekesztette ajtókkal a tengert, midőn előtörve kijött a méhből;
9 Quand je fis de la nuée son vêtement, Et de l’obscurité ses langes;
midőn felhőt tettem öltözetévé és sűrű ködöt pólyájává,
10 Quand je lui imposai ma loi, Et que je lui mis des barrières et des portes;
és reája szabtam törvényemet és elhelyeztem reteszt meg ajtókat,
11 Quand je dis: Tu viendras jusqu’ici, tu n’iras pas au-delà; Ici s’arrêtera l’orgueil de tes flots?
és mondtam, idáig jöjj s ne tovább, s itt legyen határa vetve hullámaid gőgjének!
12 Depuis que tu existes, as-tu commandé au matin? As-tu montré sa place à l’aurore,
Világéletedben rendeltél-e reggelt, tudattad-e a hajnallal az ő helyét?
13 Pour qu’elle saisisse les extrémités de la terre, Et que les méchants en soient secoués;
Hogy megragadja a földnek széleit, hogy lerázassanak róla a gonoszok:
14 Pour que la terre se transforme comme l’argile qui reçoit une empreinte, Et qu’elle soit parée comme d’un vêtement;
elváltozik mint pecsét agyag, a minden előáll mint egy ruha;
15 Pour que les méchants soient privés de leur lumière, Et que le bras qui se lève soit brisé?
s megvonatik a gonoszoktól világosságuk, s a fölemelt kar megtöretik.
16 As-tu pénétré jusqu’aux sources de la mer? T’es-tu promené dans les profondeurs de l’abîme?
Eljutottál-e a tenger örvényéig, s a mélység fenekén járkáltál-e?
17 Les portes de la mort t’ont-elles été ouvertes? As-tu vu les portes de l’ombre de la mort?
Feltárultak-e neked a halál kapui s láttad-e a vakhomálynak kapuit?
18 As-tu embrassé du regard l’étendue de la terre? Parle, si tu sais toutes ces choses.
Figyeltél-e a föld tágasságáig? Jelentsd ki, ha mindezt tudod.
19 Où est le chemin qui conduit au séjour de la lumière? Et les ténèbres, où ont-elles leur demeure?
Melyik az út oda, a hol lakik a világosság, és a sötétségnek merre van helye,
20 Peux-tu les saisir à leur limite, Et connaître les sentiers de leur habitation?
hogy elvinnéd határához, a hogy értenéd házának ösvényét?
21 Tu le sais, car alors tu étais né, Et le nombre de tes jours est grand!
Tudhatod, mert akkor születtél, és sok a te napjaidnak száma!
22 Es-tu parvenu jusqu’aux amas de neige? As-tu vu les dépôts de grêle,
Eljutottál-e a hó tárházaihoz, és a jégeső tárházait láttad-e,
23 Que je tiens en réserve pour les temps de détresse, Pour les jours de guerre et de bataille?
melyet tartogattam szorongatás idejére, harcz és háború napjaira.
24 Par quel chemin la lumière se divise-t-elle, Et le vent d’orient se répand-il sur la terre?
Melyik az út oda, a hol szétoszlik a világosság, szétterjed a keleti szél a földre?
25 Qui a ouvert un passage à la pluie, Et tracé la route de l’éclair et du tonnerre,
Ki hasított csatornát az áradatnak és utat a mennydörgés villámának,
26 Pour que la pluie tombe sur une terre sans habitants, Sur un désert où il n’y a point d’hommes;
hogy esőt hullasson földre, hol nincs férfi, pusztára, melyben ember nincs.
27 Pour qu’elle abreuve les lieux solitaires et arides, Et qu’elle fasse germer et sortir l’herbe?
Hogy jól lakasson pusztát és pusztaságot, és hogy sarjasztóvá tegye a pázsit eredőjét?
28 La pluie a-t-elle un père? Qui fait naître les gouttes de la rosée?
Van-e az esőnek apja, vagy ki nemzette a harmat cseppjeit?
29 Du sein de qui sort la glace, Et qui enfante le frimas du ciel,
Kinek méhéből eredt a jég, s az égnek derét ki szülte?
30 Pour que les eaux se cachent comme une pierre, Et que la surface de l’abîme soit enchaînée?
Mint a kő összezsugorodnak a vizek, s a mélység felszíne összefogódzik.
31 Noues-tu les liens des Pléiades, Ou détaches-tu les cordages de l’Orion?
Megkötöd-e a fiastyúknak kötelékeit, vagy megoldod-e órión pórázait;
32 Fais-tu paraître en leur temps les signes du zodiaque, Et conduis-tu la Grande Ourse avec ses petits?
kihozod-e a csillagzatokat idején, és a gönczölszekeret fiaival együtt vezeted-e?
33 Connais-tu les lois du ciel? Règles-tu son pouvoir sur la terre?
Ismered-e az ég törvényeit, avagy te állapítod-e meg kormányát a földön?
34 Élèves-tu la voix jusqu’aux nuées, Pour appeler à toi des torrents d’eaux?
Emeled-e a hangodat a felhőhöz, hogy víznek bősége borítson el téged?
35 Lances-tu les éclairs? Partent-ils? Te disent-ils: Nous voici?
Kiküldesz-e villámokat, hogy menjenek s hogy azt mondják neked: íme itt vagyunk?
36 Qui a mis la sagesse dans le cœur, Ou qui a donné l’intelligence à l’esprit?
Ki helyezett a vesékbe bölcsséget, vagy ki adott a gondolatba értelmességet?
37 Qui peut avec sagesse compter les nuages, Et verser les outres des cieux,
Ki számlálja meg a fellegeket bölcsséggel s az ég tömlőit ki folyatja ki?
38 Pour que la poussière se mette à ruisseler, Et que les mottes de terre se collent ensemble?
Mikor tömörré tömörül a por s a göröngyök összetapadnak?
39 Chasses-tu la proie pour la lionne, Et apaises-tu la faim des lionceaux,
Vadászol-e a nőoroszlánnak ragadmányt, s a fioroszlánok vágyát kitöltöd-e;
40 Quand ils sont couchés dans leur tanière, Quand ils sont en embuscade dans leur repaire?
midőn guggolnak az odúkban, lesre ülnek a bozótban?
41 Qui prépare au corbeau sa pâture, Quand ses petits crient vers Dieu, Quand ils sont errants et affamés?
Ki készíti el a hollónak az ő prédáját, midőn gyermekei Istenhez fohászkodnak, kóvályognak eledel nélkül?
