Job 27

1 Job prit de nouveau la parole sous forme sentencieuse et dit:

És továbbra előadta Jób a példázatát és mondta;

2 Dieu qui me refuse justice est vivant! Le Tout-Puissant qui remplit mon âme d’amertume est vivant!

Él az Isten, ki elvette jogomat, s a Mindenható, ki elkeserítette lelkemet:

3 Aussi longtemps que j’aurai ma respiration, Et que le souffle de Dieu sera dans mes narines,

bizony, valameddig lelkem bennem van és Isten lehelete orromban;

4 Mes lèvres ne prononceront rien d’injuste, Ma langue ne dira rien de faux.

nem beszélnek; ajkaim jogtalanságot s nyelvem nem szól csalárdságot!

5 Loin de moi la pensée de vous donner raison! Jusqu’à mon dernier soupir je défendrai mon innocence;

Távol legyen tőlem, nem adok nektek igazat, amíg ki nem múltam, nem vétetem el magamtól gáncstalanságomat.

6 Je tiens à me justifier, et je ne faiblirai pas; Mon cœur ne me fait de reproche sur aucun de mes jours.

Igazságomhoz ragaszkodom, nem engedem el, nem szid szívem egyet sem napjaim közül.

7 Que mon ennemi soit comme le méchant, Et mon adversaire comme l’impie!

Legyen olyan mint a gonosz az ellenségem és támadóm olyan, mint a jogtalan!

8 Quelle espérance reste-t-il à l’impie, Quand Dieu coupe le fil de sa vie, Quand il lui retire son âme?

Mert mi az istentelennek reménye, midőn elvágja, midőn kirántja Isten a lelkét?

9 Est-ce que Dieu écoute ses cris, Quand l’angoisse vient l’assaillir?

Kiáltását hallja-e Isten, midőn rája jön a szorongatás?

10 Fait-il du Tout-Puissant ses délices? Adresse-t-il en tout temps ses prières à Dieu?

Avagy gyönyörködni fog-e a Mindenhatóban, hívhatja-e Istent minden időben?

11 Je vous enseignerai les voies de Dieu, Je ne vous cacherai pas les desseins du Tout-Puissant.

Megtanítlak benneteket Isten keze iránt, a mi a Mindenhatónál van, azt nem titkolom el.

12 Mais vous les connaissez, et vous êtes d’accord; Pourquoi donc vous laisser aller à de vaines pensées?

Lám, ti mindnyájatok láttátok, minek is hivalogtok hiábavalóan?

13 Voici la part que Dieu réserve au méchant, L’héritage que le Tout-Puissant destine à l’impie.

Ez a gonosz ember osztályrésze Istennél s az erőszakosok birtoka, melyet a Mindenhatótól kapnak.

14 S’il a des fils en grand nombre, c’est pour le glaive, Et ses rejetons manquent de pain;

Ha sokasodnak gyermekei – a kard számára, s ivadékai nem fognak jóllakni kenyérrel;

15 Ceux qui échappent sont enterrés par la peste, Et leurs veuves ne les pleurent pas.

maradékai halálvészben temettetnek el s özvegyei nem fognak sírni.

16 S’il amasse l’argent comme la poussière, S’il entasse les vêtements comme la boue,

Ha fölhalmoz ezüstöt, mint a por és öltözéket szerez, mint az agyag:

17 C’est lui qui entasse, mais c’est le juste qui se revêt, C’est l’homme intègre qui a l’argent en partage.

szerez, de az igaz ölti fel, s az ezüstön az ártatlan osztozkodik.

18 Sa maison est comme celle que bâtit la teigne, Comme la cabane que fait un gardien.

Felépítette, mint a moly, a házát s mint a kunyhót, melyet csősz készített:

19 Il se couche riche, et il meurt dépouillé; Il ouvre les yeux, et tout a disparu.

gazdagon fekszik le, mint a ki nem ragadtatik el; kinyitotta szemeit s nincsen.

20 Les terreurs le surprennent comme des eaux; Un tourbillon l’enlève au milieu de la nuit.

Utoléri őt, mint a víz, a rémség, éjjel lopta el a szélvész.

21 Le vent d’orient l’emporte, et il s’en va; Il l’arrache violemment de sa demeure.

Felkapja őt a keleti szél, és eltűnik, és elviharozza helyéből.

22 Dieu lance sans pitié des traits contre lui, Et le méchant voudrait fuir pour les éviter.

Hajít reá s nem kímél, keze elől kell futva futnia;

23 On bat des mains à sa chute, Et on le siffle à son départ.

összecsapják fölötte kezüket és pisszegnek rajta az ő helyéről.