Job 6

1 Job reprit la parole et dit:

Jób pedig felele, és monda:

2 Ah! Si seulement on pesait mon chagrin, en mettant en même temps mon malheur dans la balance!

Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!

3 Assurément, ils seraient plus lourds que le sable des mers; voilà pourquoi mes paroles sont pleines de trouble.

Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.

4 C’Est que les flèches du Tout-Puissant m’ont transpercé, mon âme en a bu le venin. Les terreurs de Dieu sont rangées en bataille contre moi.

Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.

5 Est-ce que l’âne sauvage se met à braire en présence de l’herbe? Le bœuf mugit-il devant sa pitance?

Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?

6 Peut-on manger un mets insipide sans y mettre du sel? Trouve-t-on quelque saveur au blanc de l’œuf?

Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?

7 Mon âme refuse d’y goûter; c’est pour moi comme une répugnante nourriture.

Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!

8 Ah! Qui me donnera que ma demande soit agréée et môn espoir réalisé par Dieu?

Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;

9 Oui, que Dieu consente à me broyer, qu’il brandisse la main et me mette en pièces!

És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!

10 Il me resterait du moins cette consolation qui me ferait sauter de joie au fort de souffrances sans rémission de n’avoir pas renié les paroles du Très-Haut.

Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.

11 Quelle est donc ma force pour que je reste dans l’attente? Quelle doit être ma fin pour que je prenne patience?

Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!

12 Ma force est-elle la force des pierres? Ma chair est-elle d’airain?

Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?

13 N’Est-il pas vrai que je suis privé de tout secours, et que tout espoir de salut m’est arraché?

Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!

14 A celui qui se consume de chagrin devrait aller la sympathie de ses amis, eût-il même renoncé à la crainte de Dieu.

A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.

15 Mes amis, à moi, se montrent perfides comme un torrent, comme des cours d’eau pleins à déborder,

Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.

16 qui deviennent troubles par l’affluence des glaçons et grossissent par la fonte des neiges:

A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;

17 viennent les chaleurs, ils se réduisent à rien; quand le soleil brûle, ils s’évanouissent sur place.

Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.

18 A cause d’eux, les caravanes se détournent de leur route, s’enfoncent dans le désert et y périssent.

Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.

19 Les caravanes de Têma les cherchent du regard, les convois de Saba y mettent leur espoir.

Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.

20 Mais ils sont déçus dans leur confiance; arrivés sur les lieux, ils sont pleins de confusion.

Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.

21 Certes, c’est là ce que vous êtes devenus pour votre ami: à la vue de ma ruine, vous avez eu peur.

Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.

22 Vous ai-je donc dit: "Donnez-moi! Avec un peu de votre bien, gagnez quelqu’un en ma faveur;

Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?

23 et délivrez-moi de la main du persécuteur; du pouvoir des tyrans affranchissez-moi!"

Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?

24 Instruisez-moi, et je garderai le silence; expliquez-moi en quoi j’ai erré.

Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.

25 Qu’elles sont pénétrantes les paroles de la vérité! Mais que prouvent vos arguments à vous?

Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?

26 Prétendez-vous critiquer des mots? Mais dans l’air se dissipent les discours d’un désespéré!

Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!

27 L’Orphelin lui-même, vous seriez capables de le prendre comme enjeu, comme vous trafiqueriez de votre ami.

Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!

28 Maintenant donc, daignez vous tourner vers moi: je ne saurais vous mentir en face.

Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?

29 Oui, revenez de grâce, que l’injustice ne s’accomplisse pas; encore une fois, revenez, mon innocence sera manifeste.

Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.

30 Y a-t-il quelque iniquité sur mes lèvres? Mon palais ne sait-il pas discerner ce qui est mal?

Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?