Luke 15
1 Then drew near unto Him all the publicans and other notorious sinners, to hear Him.
A vámszedők és a bűnösök mindnyájan hozzá mentek, hogy hallgassák őt.
2 And the pharisees and scribes murmured, saying, This man entertaineth wicked persons, and eateth with them.
A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: „Bűnösöket fogad magához, és velük együtt eszik.“
3 But He spake to them this parable,
Ő pedig ezt a példázatot mondta nekik:
4 saying, What man of you that hath an hundred sheep, and loseth one of them, doth not leave the ninety-nine in the field, and go after that which was lost, till he find it?
„Kicsoda az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszít, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, míg meg nem találja azt?
5 And when he hath found it, he layeth it on his shoulders rejoicing:
És ha megtalálta, örömében felveszi vállára.
6 and coming home, he calleth his friends and neighbors together and saith unto them, Rejoice with me, for I have found my sheep which was lost.
És hazamenve, összehívja barátait és szomszédait, és ezt mondja nekik: Örüljetek velem, mert megtaláltam juhomat, amely elveszett.
7 Thus, I tell you, there shall be joy in heaven over one repenting sinner, more than over ninety-nine righteous persons, that have no need of repentance.
Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre.
8 Or what woman having ten pieces of silver, if she lose one, doth not light a candle, and sweep the house, and search carefully till she find it?
„Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házat, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja?
9 and when she hath found it, she calleth her friends and neighbors together; saying, Rejoice with me, for I have found the piece which I had lost.
És ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amit elveszítettem!
10 Thus, I tell you, there is joy among the angels of God over one repenting sinner.
Mondom nektek, ugyanígy öröm van Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén.“
11 And He said, a certain man had two sons: and the younger of them said to his father,
Azután ezt mondta: „Egy embernek volt két fia.
12 Father, give me the portion that falleth to my share. And he divided his substance between them.
És az ifjabb azt mondta atyjának: Atyám, add ki a vagyonból a rám eső részt. És ő megosztotta közöttük a vagyont.
13 And not many days after the younger son gathered all together and went abroad into a distant country, and there squandered away his substance by living luxuriously.
Nem sok nap múlva a kisebbik fiú összeszedte mindenét, és messze vidékre költözött, és ott eltékozolta minden vagyonát, mert kicsapongó életet élt.
14 And when he had spent all, there happen'd a grievous famine in that country, and he began to be in want.
Miután mindenét elköltötte, nagy ínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett.
15 And he went and let himself to one of the people of that country, who sent him into his fields to feed swine.
Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki elküldte őt mezőjére disznókat legeltetni.
16 And he would gladly have filled his belly with the husks which the swine did eat: and no man relieved him.
Ő pedig szívesen megtöltötte volna gyomrát azzal a moslékkal, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.
17 But coming to himself, he said, How many hired servants of my father have bread enough and to spare, and I am perishing with hunger?
Amikor magába szállt, ezt mondta: Az én atyámnak milyen sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok!
18 I will rise and go to my father, and will say to him, Father, I have sinned against heaven and before thee,
Felkelek, és elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened,
19 and am no longer worthy to be called thy son; make me as one of thy hired servants.
és nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz. Tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
20 And he rose and came to his father. But when he was yet a great way off, his father saw him, and was moved with compassion; and he ran and fell on his neck and kissed him.
Felkelt, és elment atyjához. Amikor pedig még távol volt, meglátta őt az ő atyja, és megesett rajta a szíve, és hozzáfutott, nyakába borult, és megcsókolta.
21 And his son said unto him, Father, I have sinned against heaven and before thee, and am no longer worthy to be called thy son.
A fiú ezt mondta neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok immár méltó, hogy fiadnak nevezz.
22 But the father said to his servants, bring out the best robe, and put it on him, and put a ring on his hand, and shoes on his feet:
Atyja pedig ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok föl rá, és húzzatok gyűrűt a kezére és sarut a lábára!
23 and bring hither the fatted calf and kill it, and let us eat and be merry:
És hozzátok elő a hízott tulkot, és vágjátok le, és együnk és vigadjunk.
24 for this my son was dead, and is alive again, and was lost and is found. And they began to be merry.
Mert az én fiam meghalt és feltámadott és elveszett és megtaláltatott. Elkezdtek azért vigadozni.
25 But his elder son was out in the field: and as he came and drew nigh to the house, he heard music and dancing:
Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn volt. És amikor hazajött, és közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot.
26 and he called one of the servants to him, and asked what these things meant.
Előhívott egyet a szolgái közül, és megtudakolta, mi történt.
27 And he said to him, Thy brother is come, and thy father hath killed the fatted calf, because he hath received him safe and well: but he was angry, and would not go in.
Mire az így felelt: A te öcséd jött meg, és atyád levágatta a hízott tulkot, mivel egészségben kapta vissza.
28 Therefore his father came out and desired him.
Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. De az Atyja kiment, és kérlelni kezdte.
29 But he answered and said to his father, Behold so many years as I serve thee, nor have I ever transgressed thy command, and yet thou hast never given me a kid, to be merry with my friends:
Ő pedig így válaszolt atyjának: Íme, én ennyi éve szolgálok neked, és soha át nem hágtam parancsaidat, és nekem egy kecskefiat sem adtál, hogy az én barátaimmal vigadjak.
30 but as soon as this thy son was come, who hath eaten up thy substance with harlots, thou hast killed for him the fatted calf.
Amikor pedig ez a te fiad megjött, aki paráznákkal tékozolta el a vagyonodat, levágattad neki a hizlalt tulkot.
31 And he said unto him, Son, thou art always with me, and all that I have is thine.
Ő pedig azt mondta neki: Fiam, te mindenkor velem vagy, és mindenem a tied!
32 But it was fit we should be merry and rejoice; for this thy brother was dead, and is come to life again, was lost and is found.
Vigadnod és örülnöd kellene, hogy a te testvéred meghalt és feltámadt, elveszett és megtaláltatott.“
