Job 16
1 Then Job answered,
Felele pedig Jób, és monda:
2 “I have heard many such things. You are all miserable comforters!
Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
3 Shall vain words have an end? Or what provokes you that you answer?
Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
4 I also could speak as you do. If your soul were in my soul’s place, I could join words together against you, and shake my head at you,
Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
5 but I would strengthen you with my mouth. The solace of my lips would relieve you.
Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
6 “Though I speak, my grief is not subsided. Though I forbear, what am I eased?
Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
7 But now, God, you have surely worn me out. You have made all my company desolate.
Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
8 You have shriveled me up. This is a witness against me. My leanness rises up against me. It testifies to my face.
Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
9 He has torn me in his wrath and persecuted me. He has gnashed on me with his teeth. My adversary sharpens his eyes on me.
Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
10 They have gaped on me with their mouth. They have struck me on the cheek reproachfully. They gather themselves together against me.
Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
11 God delivers me to the ungodly, and casts me into the hands of the wicked.
Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
12 I was at ease, and he broke me apart. Yes, he has taken me by the neck, and dashed me to pieces. He has also set me up for his target.
Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
13 His archers surround me. He splits my kidneys apart, and does not spare. He pours out my bile on the ground.
Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
14 He breaks me with breach on breach. He runs at me like a giant.
Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
15 I have sewed sackcloth on my skin, and have thrust my horn in the dust.
Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
16 My face is red with weeping. Deep darkness is on my eyelids,
Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
17 although there is no violence in my hands, and my prayer is pure.
Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
18 “Earth, don’t cover my blood. Let my cry have no place to rest.
Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
19 Even now, behold, my witness is in heaven. He who vouches for me is on high.
Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
20 My friends scoff at me. My eyes pour out tears to God,
Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
21 that he would maintain the right of a man with God, of a son of man with his neighbor!
Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
22 For when a few years have come, I will go the way of no return.
Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
