Psalms 95

1 Oh come, let’s sing to the LORD. Let’s shout aloud to the rock of our salvation!

Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

2 Let’s come before his presence with thanksgiving. Let’s extol him with songs!

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

3 For the LORD is a great God, a great King above all gods.

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

4 In his hand are the deep places of the earth. The heights of the mountains are also his.

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

5 The sea is his, and he made it. His hands formed the dry land.

A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

6 Oh come, let’s worship and bow down. Let’s kneel before the LORD, our Maker,

Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

7 for he is our God. We are the people of his pasture, and the sheep in his care. Today, oh that you would hear his voice!

Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

8 Don’t harden your heart, as at Meribah, as in the day of Massah in the wilderness,

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

9 when your fathers tempted me, tested me, and saw my work.

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

10 Forty long years I was grieved with that generation, and said, “They are a people who err in their heart. They have not known my ways.”

Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

11 Therefore I swore in my wrath, “They won’t enter into my rest.”

A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.