Psalms 83

1 A Song or Psalm of Asaph. Keep not thou silence, O God: hold not thy peace, and be not still, O God.

Ének; Aszáf zsoltára. Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!

2 For, lo, thy enemies make a tumult: and they that hate thee have lifted up the head.

Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik.

3 They have taken crafty counsel against thy people, and consulted against thy hidden ones.

Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek.

4 They have said, Come, and let us cut them off from being a nation; that the name of Israel may be no more in remembrance.

Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!

5 For they have consulted together with one consent: they are confederate against thee:

Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:

6 The tabernacles of Edom, and the Ishmaelites; of Moab, and the Hagarenes;

Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;

7 Gebal, and Ammon, and Amalek; the Philistines with the inhabitants of Tyre;

A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.

8 Assur also is joined with them: they have helped the children of Lot. (Selah)

Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. (Szela)

9 Do to them as to the Midianites; as to Sisera, as to Jabin, at the brook of Kison:

Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!

10 Who perished at Endor: they became as dung for the earth.

A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lőnek.

11 Make their nobles like Oreb, and like Zeeb: yea, all their princes as Zebah, and as Zalmunna:

Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,

12 Who said, Let us take to ourselves the houses of God in possession.

A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!

13 O my God, make them like a wheel; as the stubble before the wind.

Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a polyva a szél előtt;

14 As the fire burneth a forest, and as the flame setteth the mountains on fire;

Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.

15 So persecute them with thy tempest, and make them afraid with thy storm.

Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!

16 Fill their faces with shame; that they may seek thy name, O LORD.

Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!

17 Let them be confounded and troubled for ever; yea, let them be put to shame, and perish:

Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,

18 That men may know that thou, whose name alone is JEHOVAH, art the most high over all the earth.

Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.