Psalms 80

1 To the chief Musician upon Shoshannimeduth, A Psalm of Asaph. Give ear, O Shepherd of Israel, thou that leadest Joseph like a flock; thou that dwellest between the cherubim, shine forth.

Az éneklőmesternek a sosannim-éduthra; Aszáf zsoltára. Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, a ki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; a ki Kérubokon ülsz, jelenj meg fényeddel!

2 Before Ephraim and Benjamin and Manasseh stir up thy strength, and come and save us.

Efraim, Benjámin és Manasse előtt támaszd fel a te hatalmadat, és jőjj el, hogy szabadíts meg minket!

3 Restore us again, O God, and cause thy face to shine; and we shall be saved.

Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk.

4 O LORD God of hosts, how long wilt thou be angry against the prayer of thy people?

Seregeknek Ura, Istene: meddig haragszol a te népednek könyörgésére?

5 Thou feedest them with the bread of tears; and givest them tears to drink in great measure.

Könyhullatásnak kenyerével éteted őket, s könyhullatások árjával itatod meg őket.

6 Thou makest us a strife to our neighbours: and our enemies laugh among themselves.

Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk.

7 Restore us again, O God of hosts, and cause thy face to shine; and we shall be saved.

Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!

8 Thou hast brought a vine out of Egypt: thou hast cast out the heathen, and planted it.

Égyiptomból szőlőt hozál ki, kiűzéd a pogányokat és azt elültetéd.

9 Thou didst prepare room before it, and didst cause it to take deep root, and it filled the land.

Helyet egyengettél előtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet.

10 The hills were covered with its shadow, and its boughs were like the goodly cedars.

Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei olyanok lettek, mint az Isten czédrusfái.

11 She sent out her boughs to the sea, and her branches to the river.

Sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folyamig.

12 Why hast thou then broke down her hedges, so that all they who pass by the way do pluck her?

Miért rontottad el annak gyepűit, hogy szaggathassa minden járókelő?

13 The boar from the forest doth waste it, and the wild beast of the field doth devour it.

Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad.

14 Return, we beseech thee, O God of hosts: look down from heaven, and behold, and visit this vine;

Oh Seregek Istene! kérlek, térj vissza, tekints alá az egekből és lásd és tekintsd meg e szőlőtőt!

15 And the vineyard which thy right hand planted, and the branch that thou madest strong for thyself.

És a csemetét, a mit jobbod ültetett, a sarjat, melyet felneveltél!

16 It is burnt with fire, it is cut down: they perish at the rebuke of thy countenance.

Elégett a tűzben, levágatott; arczod haragjától elvesznek.

17 Let thy hand be upon the man of thy right hand, upon the son of man whom thou madest strong for thyself.

Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, a kit megerősítettél magadnak,

18 So will we not go back from thee: revive us, and we will call upon thy name.

Hogy el ne térjünk tőled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet.

19 Restore us again, O LORD God of hosts, cause thy face to shine; and we shall be saved.

Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!