Psalms 44
1 To the chief Musician for the sons of Korah, Maschil. We have heard with our ears, O God, our fathers have told us, what work thou didst in their days, in the times of old.
A karmesternek. Kórach fiaitúl. Oktató dal. Isten, füleinkkel hallottuk, őseink elbeszélték nekünk; művet műveltél napjaik-ban, a hajdan napjaiban.
2 How thou didst drive out the heathen with thy hand, and didst plant them; how thou didst afflict the people, and cast them out.
Tenn kezeddel elűztél nemzeteket, és elültetted őket; sújtottál népeket, és kiterjesztetted őket.
3 For they obtained not the land in possession by their own sword, neither did their own arm save them: but thy right hand, and thy arm, and the light of thy countenance, because thou hadst a favour to them.
Mert nem kardjukkal foglaltak el országot és karjuk nem segított nekik; hanem jobbod és karod és arczod világossága, mert kedvelted őket.
4 Thou art my King, O God: command deliverances for Jacob.
Te vagy királyom, oh Isten, rendeld e1 Jákób segítségét!
5 Through thee will we push down our enemies: through thy name we will tread them under that rise up against us.
Általad döfjük le szorongatóinkat, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
6 For I will not trust in my bow, neither shall my sword save me.
Mert nem íjjamban bízom, és kardom nem segít engem;
7 But thou hast saved us from our enemies, and hast put them to shame that hated us.
hanem te segítottél meg szorongatóinktól, és gyűlölőinket megszégyenítotted.
8 In God we boast all the day long, and praise thy name for ever. (Selah)
Istennel dicsekszünk egész nap és nevedet örökké magasztaljuk. Széla.
9 But thou hast cast off, and put us to shame; and goest not forth with our armies.
Ám elvetettél s meggyaláztál minket, és nem vonülsz ki hadainkkal;
10 Thou makest us to turn back from the enemy: and they who hate us have taken spoil for themselves.
hátrafordulnunk engedsz szorongató elől, és gyűlölőink kedvükre prédálnak.
11 Thou hast given us like sheep appointed for food; and hast scattered us among the heathen.
Odaadsz bennünket mint juhokat eledelül, és a nemzetek közé elszórtál minket.
12 Thou sellest thy people for nothing, and dost not increase thy wealth by their price.
Eladod népedet potom díjért, és nem tartottad sokra az ő árukat.
13 Thou makest us a reproach to our neighbours, a scorn and a derision to them that are around us.
Gyalázattá tettél bennünket szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülöttünk levőknek.
14 Thou makest us a by word among the heathen, a shaking of the head among the people.
Példázattá teszel bennünket a nemzetek közt, fejesóválássá a népek közt.
15 My confusion is continually before me, and the shame of my face hath covered me,
Egész nap előttem van gyalázatom, és arczom szégyene elborított engem,
16 For the voice of him that reproacheth and blasphemeth; by reason of the enemy and avenger.
gyalázónak és káromlónak szavától, ellenség és boszúvágyó miatt.
17 All this is come upon us; yet we have not forgotten thee, neither have we dealt falsely in thy covenant.
Mindez reánk jött, mégsem felejtkeztünk meg rólad, s nem tagadtuk meg szövetségedet,
18 Our heart is not turned back, neither have our steps declined from thy way;
Meg nem hátrált a mi szívünk, hogy léptünk elhajolt volna ösvényedről,
19 Though thou hast greatly broke us in the place of dragons, and covered us with the shadow of death.
úgy hogy összezúztál minket sakálok helyén és homályt borítottál ránk.
20 If we have forgotten the name of our God, or stretched out our hands to a strange god;
Ha megfelejtkeztünk volna Istenünk nevéről, hogy terjesztettük volna kezeinket idegen istenhez:
21 Shall not God search out this? for he knoweth the secrets of the heart.
nemde Isten kutatná ezt, mert ő ismeri a szív rejtelmeit!
22 Yea, for thy sake are we killed all the day long; we are counted as sheep for the slaughter.
Bizony, miattad öldöstek bennünket egész nap, úgy tekintettek mint vágásra való juhohat.
23 Awake, why sleepest thou, O Lord? arise, cast us not off for ever.
Ébredj, miért alszol, Uram? Serkenj, ne vess el mindétig!
24 Why hidest thou thy face, and forgettest our affliction and our oppression?
Miért rejted el arczodat, megfelejtkezel sanyarúságunkról és elnyomatásunkról.
25 For our soul is bowed down to the dust: our belly cleaveth to the earth.
Mert legörnyedt a porig lelkünk, földhöz ragadt a mi testünk.
26 Arise for our help, and redeem us for thy mercies’ sake.
Kelj föl segítségül nekünk, és válts meg minket szereteted kedvéért!
