Psalms 35
1 A Psalm of David. Plead my cause, O LORD, with them that strive with me: fight against them that fight against me.
Dávidtól. Perelj, Örökkévaló, perlőimmel, karczolj harczolóimmal!
2 Take hold of shield and buckler, and stand up for my help.
Ragadj paizsot és vértet, és kelj föl védelmemre.
3 Draw out also the spear, and stop the way against them that persecute me: say to my soul, I am thy salvation.
Ránts ki dárdát és zárd el útját üldözőimnek, mondd lelkemnek: segítséged vagyok.
4 Let them be confounded and put to shame that seek after my soul: let them be turned back and brought to confusion that devise my hurt.
Szégyenűljenek meg és piruljanak el, a kik lelkemre törnek. Hátráljanak meg és gyalázatúl legyenek, a kik vesztemet kigondolják.
5 Let them be as chaff before the wind: and let the angel of the LORD chase them.
Legyenek mint polyva a szél előtt, s az Örökkévaló angyala taszítja őket;
6 Let their way be dark and slippery: and let the angel of the LORD persecute them.
legyen útjuk sötétség és sikamlósság, és az Örökkévaló angyala üldözi őket.
7 For without cause they have hid for me their net in a pit, which without cause they have dug for my soul.
Mert ok nélkül rejtették el nekem hálós vermüket, ok nélkül ásták azt lelkemnek.
8 Let destruction come upon him at unawares; and let his net that he hath hid catch himself: into that very destruction let him fall.
Jőjjön rá vész, melyet nem sejt, és hálója, melyet elrejtett, fogja meg őt, a vészbe essék bele.
9 And my soul shall be joyful in the LORD: it shall rejoice in his salvation.
Lelkem pedig újjong az Örökkévalóban, örvend segítségében.
10 All my bones shall say, LORD, who is like thee, who deliverest the poor from him that is too strong for him, even the poor and the needy from him that spoileth him?
Mind a csontjaim mondják: Örökkévaló, ki olyan mint te, a ki megmented a szegényt a nála erősebbtől, szegényt és szűkölködőt rablójától!
11 False witnesses arose; they laid to my charge things that I knew not.
Fölállanak jogtalan tanúk, olyat, a mit nem tudok, kérdeznél tőlem.
12 They rewarded me evil for good to the spoiling of my soul.
Rosszat fizetnek nekem jóért, gyötrelmére le1kemnek.
13 But as for me, when they were sick, my clothing was sackcloth: I humbled my soul with fasting; and my prayer returned into my own bosom.
Pedig én – betegségükben öltözetem zsák volt, bőjttel sanyargattam lelkemet; imádságom pedigölembe szálljon vissza!
14 I behaved myself as though he had been my friend or brother: I bowed down heavily, as one that mourneth for his mother.
Mintha ő barátom, testvérem volna, úgy viselkedtem, mint a ki anyát gyászol, elbúsultan görny edtem meg.
15 But in my adversity they rejoiced, and gathered themselves together: yea, the smiters gathered themselves together against me, and I knew it not; they did tear me, and ceased not:
De az én bukásomkor örültek és összegyűltek; összegyűltek ellenem elvetemültek, kiket nem ismerek, szaggattak és nem hallgattak el.
16 With hypocritical mockers in feasts, they gnashed upon me with their teeth.
Mint a kik körben ülve trágárul gúnyolódnak, vicsorítják rám fogaikat.
17 Lord, how long wilt thou look on? rescue my soul from their destructions, my darling from the lions.
Uram, meddig nézed? Hozd vissza lelkemet tembolásaiktól, fiatal oroszlánok közül magános lelkemet.
18 I will give thee thanks in the great congregation: I will praise thee among many people.
Hadd magasztallak nagy gyűlekezetben, tömérdek nép közt hadd dicsérlek!
19 Let not them that are my enemies wrongfully rejoice over me: neither let them wink with the eye that hate me without a cause.
Ne örüljenek rajtam, kik hazugul ellenségeim, kik ok nélkül gyűlölőim, ne liunyorgassar. ak szemmel.
20 For they speak not peace: but they devise deceitful matters against them that are quiet in the land.
Mert nem békét beszélnek és az ország nyugalmasai ellen csalá. rd dolgokat gondolnak ki.
21 Yea, they opened their mouth wide against me, and said, Aha, aha, our eye hath seen it.
Tágra nyitották ellenem szájukat, azt mondták: hah, hah, látta a szemünk,
22 This thou hast seen, O LORD: keep not silence: O Lord, be not far from me.
Te láttad Örökkévalö, ne hallgass; Uram, ne légy távoltölem!
23 Stir up thyself, and awake to my judgment, even to my cause, my God and my Lord.
Serkenj és ébredj jogomért, Istenem és Uram, ügyemért!
24 Judge me, O LORD my God, according to thy righteousness; and let them not rejoice over me.
Szerezz jogot nekem igazságod szerint, Örökkévaló, én Istenem, hogy ne örüljenek rajtam;
25 Let them not say in their hearts, Ah, so would we have it: let them not say, We have swallowed him up.
ne mondják szivükben: Hah, a vágyunk! ne mondják: elnyeltük őt.
26 Let them be ashamed and brought to confusion together that rejoice at my hurt: let them be clothed with shame and dishonour that magnify themselves against me.
Szégyenűljenek meg és piruljanak e1 egyetemben, kik örülnek bajomon, öltsenek szégyent és gyalázatot, kik fenhéjáznak ellenem.
27 Let them shout for joy, and be glad, that favour my righteous cause: yea, let them say continually, Let the LORD be magnified, who hath pleasure in the prosperity of his servant.
Újjongjanak és örüljenek, kik igazamat kivánják, és mondják mindig: nagy az Örökkévaló, ki l: ivánja szolgája békéjét.
28 And my tongue shall speak of thy righteousness and of thy praise all the day long.
Nyelvem pedig rebegje el igazságodat, egész nap a te dicséretedet!
