Psalms 139
1 To the chief Musician, A Psalm of David. O LORD, thou hast searched me, and known me.
A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, átkutattál engem és megismertél.
2 Thou knowest my downsitting and my uprising, thou understandest my thought afar off.
Te ismered ültemet és keltemet, érted gondolatomat messziről.
3 Thou dost scrutinize my path and my lying down, and art acquainted with all my ways.
Jártamat és fektemet meghánytad, s mind az útjaimat kitapasztaltad,
4 For there is not a word on my tongue, but, lo, O LORD, thou knowest it altogether.
mert nincs szó nyelvemen; immár Örökkévaló, ismered azt egészen.
5 Thou hast beset me behind and before, and laid thy hand upon me.
Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet.
6 Such knowledge is too wonderful for me; it is high, I cannot attain to it.
Csodálatos nekem a megismerése, túlmagas, nem birom meg.
7 Where shall I go from thy spirit? or where shall I flee from thy presence?
Hová menjek szellemedtől, s hová szökjem színed elől?
8 If I ascend into heaven, thou art there: if I make my bed in hell, behold, thou art there. (Sheol h7585)
Ha felszállok az égbe, te ott vagy, s ha ágyat terítenék az alvilágban, ímhol vagy. (Sheol h7585)
9 If I take the wings of the morning, and dwell in the uttermost parts of the sea;
Venném hajnalnak szárnyait, laknám tengernek végén:
10 Even there shall thy hand lead me, and thy right hand shall hold me.
ott is kezed vezet engem, és megragad a te jobbod.
11 If I say, Surely the darkness shall cover me; even the night shall be light about me.
Ha mondom: bizony, sötétség borit el engem és éjjellé válik a világosság körülöttem:
12 Yea, the darkness hideth not from thee; but the night shineth as the day: the darkness and the light are both alike to thee.
a sötétség sem sötét neked, s az éjjel világít mint a nappal, akár sötétség akár világosság!
13 For thou hast possessed my reins: thou hast covered me in my mother’s womb.
Mert te szerzetted veséimet, szöttél engem anyám testében.
14 I will praise thee; for I am fearfully and wonderfully made: marvellous are thy works; and that my soul well knoweth
Magasztallak azért, hogy félelmetesen csodás lettem; csodásak a műveid és lelkem tudja nagyon.
15 My substance was not hid from thee, when I was made in secret, and skilfully formed in the lowest parts of the earth.
Nem volt rejtve előtted csontozatom, a hogy alkottattam titokban, himeztettem földnek aljaiban.
16 Thy eyes saw my substance, not yet formed; and in thy book all my members were written, which in continuance were fashioned, when as yet there was none of them.
Idomtalan testemet látták szemeid; a könyvedben mind be vannak irva-e a napok, melyek alkotandók, midőn egy sem volt még közülök.
17 How precious also are thy thoughts to me, O God! how great is the sum of them!
Nekem pedig mi drágák a gondolataid, oh Isten, mi tetemesek az összegeik!
18 If I should count them, they are more in number than the sand: when I awake, I am still with thee.
Megolvasnám – számosabbak a fövenynél; fölébredek és még veled vagyok.
19 Surely thou wilt slay the wicked, O God: depart from me therefore, ye bloody men.
Vajha megölnéd, oh Isten, a gonoszt! És vérontás emberei ti, távozzatok tölem!
20 For they speak against thee wickedly, and thy enemies take thy name in vain.
Kik téged megemlítenek fondorlatnál, hamisan ejtették ki nevedet ellenségeid.
21 Do not I hate them, O LORD, that hate thee? and am not I grieved with those that rise up against thee?
Nemde gyűlölőidet, oh Örökkévaló, gyülölöm és az ellened támadóktól elundorodom.
22 I hate them with perfect hatred: I count them my enemies.
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek nekem!
23 Search me, O God, and know my heart: try me, and know my thoughts:
Kutass át engem, Isten s ismerd meg szivemet; vizsgálj meg, s ismerd meg tépelődésemet!
24 And see if there is any wicked way in me, and lead me in the way everlasting.
S lásd, van-e bennem bosszantásnak útja, s vezess engem az örök útra!
