Lamentations 5

1 Remember, O LORD, what is come upon us: consider, and behold our reproach.

Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!

2 Our inheritance is turned to strangers, our houses to aliens.

Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.

3 We are orphans and fatherless, our mothers are as widows.

Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.

4 We drank our water for money; our wood is sold to us.

Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.

5 Our necks are under persecution: we labour, and have no rest.

Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.

6 We have given the hand to the Egyptians, and to the Assyrians, to be satisfied with bread.

Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

7 Our fathers have sinned, and are not; and we have borne their iniquities.

Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.

8 Servants have ruled over us: there is none that doth deliver us out of their hand.

Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.

9 We got our bread with the peril of our lives because of the sword of the wilderness.

Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.

10 Our skin was black like an oven because of the terrible famine.

Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.

11 They ravished the women in Zion, and the maids in the cities of Judah.

Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.

12 Princes are hanged by their hand: the faces of elders were not honoured.

Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.

13 They took the young men to grind, and the children fell under the wood.

Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.

14 The elders have ceased from the gate, the young men from their music.

Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.

15 The joy of our heart hath ceased; our dance is turned into mourning.

Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.

16 The crown is fallen from our head: woe to us, that we have sinned!

Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.

17 For this our heart is faint; for these things our eyes are dim.

Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:

18 Because of the mountain of Zion, which is desolate, the foxes walk upon it.

Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.

19 Thou, O LORD, remainest for ever; thy throne from generation to generation.

Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.

20 Why dost thou forget us for ever, and forsake us so long time?

Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?

21 Turn thou us to thee, O LORD, and we shall be turned; renew our days as of old.

Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.

22 But thou hast utterly rejected us; thou art very angry with us.

Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!