Jonah 4
1 But it displeased Jonah exceedingly, and he was very angry.
És rosszul esett Jónának, nagyon rosszul, és bosszantotta őt.
2 And he prayed to the LORD, and said, I pray thee, O LORD, was not this my saying, when I was yet in my country? Therefore I fled before to Tarshish: for I knew that thou art a gracious God, and merciful, slow to anger, and of great kindness, and repentest of the evil.
És imádkozott az Örökkévalóhoz és mondta: Oh Örökkévaló, nemde ez volt a szavam, ameddig a földemen voltam! Azért elejét vettem megszökve Tarsísba; mert tudtam, hogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, hosszantűrő és bőséges a szeretetben, s aki meggondolja a veszedelmet.
3 Therefore now, O LORD, take, I beseech thee, my life from me; for it is better for me to die than to live.
Most tehát Örökkévaló, vedd el, kérlek, tőlem lelkemet, mert jobb a halálom mint az életem!
4 Then said the LORD, Doest thou well to be angry?
Mondta az Örökkévaló: Hát méltán bosszant-e az téged?
5 So Jonah went out of the city, and sat on the east side of the city, and there made him a booth, and sat under it in the shadow, till he might see what would become of the city.
Erre kiment Jóna a városból és letelepedett a várostól keletre és készített ott magának kunyhót, és leült alatta árnyékban, míg meg nem látja, mi lesz a várossal?
6 And the LORD God prepared a gourd, and made it to come up over Jonah, that it might be a shade over his head, to deliver him from his grief. So Jonah was exceeding glad of the gourd.
És rendelt az Örökkévaló az Isten egy kíkájónt, az felnőtt Jóna fölébe, hogy árnyék legyen a feje felett, hogy megmentse őt az ő bajától; és örült Jóna a kíkájón fölött nagy örömmel.
7 But God prepared a worm when the morning rose the next day, and it smote the gourd that it withered.
De az Isten rendelt egy férget, midőn fölkelt a hajnal másnapira, az megverte a kíkájónt, hogy elszáradt.
8 And it came to pass, when the sun rose, that God prepared a vehement east wind; and the sun beat upon the head of Jonah, that he fainted, and wished in himself to die, and said, It is better for me to die than to live.
És volt, a mint kisütött a nap, rendelt Isten tikkasztó keleti szelet és megverte a nap Jónát a fején és ájuldozott, és halálra kívánta a lelkét és mondta Jobb a halálom, mint az életem!
9 And God said to Jonah, Doest thou well to be angry for the gourd? And he said, I do well to be angry, even to death.
Ekkor szólt az Isten Jónához: Hát méltán bosszant-e téged a kíkájón dolga? Mondta: Méltán bosszant engem mind halálig.
10 Then said the LORD, Thou hast had pity on the gourd, for which thou hast not laboured, neither made it grow; which came up in a night, and perished in a night:
És mondta az Örökkévaló: Te sajnálod a Kíkájónt, a mellyel nem bajlódtál, s melyet föl nem neveltél, a mely egy éj alatt lett és egy éj alatt elveszett.
11 And should not I spare Nineveh, that great city, in which are more than an hundred and twenty thousand persons that cannot discern between their right hand and their left hand; and also many cattle?
És én ne sajnáljam Ninivét, a nagyvárost, a melyben tizenkétszer tízezer embernél több van, a ki nem tud különbséget jobbja és balja között, meg sok barom!
