Job 6
1 But Job answered and said,
Felelt Jób és mondta:
2 O that my grief were thoroughly weighed, and my calamity laid in the balances together!
Vajha mérve mérnék bosszúságomat a gyötrelmemet mérlegre vetnék egyaránt!
3 For now it would be heavier than the sand of the sea: therefore my words are swallowed up.
Mert most tengerek fövenyénél nehezebb, azért megzavarodtak szavaim.
4 For the arrows of the Almighty are within me, the poison of which drinketh up my spirit: the terrors of God set themselves in array against me.
Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, a melyeknek mérgét lelkem issza; Isten ijedelmei sorakoznak ellenem.
5 Doth the wild donkey bray when he hath grass? or loweth the ox over his fodder?
Ordít-e a vadszamár a pázsiton, avagy bőg-e az ökör abraka mellett?
6 Can that which is unsavoury be eaten without salt? or is there any taste in the white of an egg?
Ehető-e a mi ízetlen, só nélkül, avagy van-e íz a tojás fehérjében?
7 The things that my soul refused to touch are as my loathsome food.
Vonakodott hozzá nyúlni a lelkem; azok az én kórságos ételem.
8 O that I might have my request; and that God would grant me the thing that I long for!
Bárcsak beteljesednék kérésem s reményemet megadná Isten;
9 Even that it would please God to destroy me; that he would let loose his hand, and cut me off!
s tetszenék Istennek, hogy összezúzzon engem, megoldaná kezét, hogy véget vessen nekem!
10 Then should I yet have comfort; yea, I would harden myself in sorrow: let him not spare; for I have not concealed the words of the Holy One.
Akkor volna még vigasztalásom – fölszökném kíméletlen fájdalomban – hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait.
11 What is my strength, that I should hope? and what is my end, that I should prolong my life?
Mi az erőm, hogy várakozzam, s mi a végem, hogy türtessem magam?
12 Is my strength the strength of stones? or is my flesh of brass?
Avagy kövek ereje-e az én erőm, vagy ércz az én húsom?
13 Is not my help in me? and is wisdom driven quite from me?
Hiszen segítségem nincs bennem, és üdvösségem elutasíttatott tőlem.
14 To him that is afflicted pity should be shown from his friend; but he forsaketh the fear of the Almighty.
Az elcsüggedőt barátjától szeretet illeti, ha el is hagyja a Mindenható félelmét!
15 My brethren have dealt deceitfully as a brook, and as the stream of brooks they pass away;
Testvéreim hűtelenek lettek mint a patak, mint a hogy medrükben a patakok eltűnnek.
16 Which are blackish by reason of the ice, and in which the snow is hid:
A melyek sötétlenek a jégtől, bennök rejtőzik el a hó;
17 In the time when they become warm, they vanish: when it is hot, they are consumed out of their place.
mikor hőség éri, megsemmisülnek, midőn meleg van, elenyésznek helyükből.
18 The paths of their way are turned aside; they go to nothing, and perish.
Kanyarodnak útjuk ösvényei, elhúzódnak a pusztaságban és elvesznek.
19 The troops of Tema looked, the companies of Sheba waited for them.
Ide tekintettek Téma karavánjai, Sába vándorcsapatai reménykedtek bennük;
20 They were confounded because they had hoped; they came there, and were ashamed.
megszégyenültek, hogy bíztak, elérkeztek odáig és elpirultak.
21 For now ye are nothing; ye see my casting down, and are afraid.
Mert most az övéi vagytok, láttok rettegést és féltek.
22 Did I say, Bring to me? or, Give a reward for me of your substance?
Hát mondtam-e: adjatok nékem, és vagyontokból vesztegetést ajáljatok értem,
23 Or, Deliver me from the enemy’s hand? or, Redeem me from the hand of the mighty?
és szabadítsatok ki szorongatónak kezéből s zsarnokok kezétől váltsatok meg engem?
24 Teach me, and I will hold my tongue: and cause me to understand how I have erred.
Tanítsatok engem s én elhallgatok, és ha mit tévedtem, értessétek meg velem.
25 How forcible are right words! but what doth your arguing reprove?
Mi hathatósak az egyenes beszédek, de miképp fedne feddés, minő a tietek?
26 Do ye imagine to reprove words, and the speeches of one that is desperate, which are as wind?
Szókat tekintetek-e feddésnek és szélnek az elcsüggedettnek beszédeit?
27 Yea, ye overwhelm the fatherless, and ye dig a pit for your friend.
Még árvának is nekiestek és áskálódtok barátotok ellen.
28 Now therefore be content, look upon me; for it is evident to you if I lie.
Most hát egyezzetek bele, forduljatok felém, arczotokba vajon hazudom-e?
29 Return, I pray you, let it not be iniquity; yea, return again, my righteousness is in it.
Térjetek meg, kérlek, ne essék jogtalanság, igen, térjetek meg, folyton áll ebben az igazam!
30 Is there iniquity in my tongue? cannot my taste discern perverse things?
Van-e nyelvemen jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?
