Job 39
1 Knowest thou the time when the wild goats of the rock bring forth? or canst thou mark when the hinds do calve?
Ismered-e a kőszáli zergék ellésének idejét, a szarvasünőnek vajúdását megvigyázod-e;
2 Canst thou number the months that they fulfil? or knowest thou the time when they bring forth?
számlálod-e a hónapokat, melyeket kitöltenek, s ismered-e ellésük idejét?
3 They bow themselves, they bring forth their young ones, they cast out their sorrows.
Legörnyednek, kölykeiket világra hozzák, fájdalmaikat elbocsátják.
4 Their young ones are become strong, they grow strong with grain; they go forth, and return not to them.
Fiaik erőre kapnak, felnövekednek a szabadban, kimennek és nem térnek vissza.
5 Who hath sent out the wild donkey free? or who hath loosed the bands of the wild donkey?
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, s az erdei szamár köteleit ki oldotta meg?
6 Whose house I have made the wilderness, and the barren land his dwellings.
Amelynek a sivatagot tettem házává, és lakásává a sós földet;
7 He scorneth the multitude of the city, neither regardeth he the crying of the driver.
nevet a városnak zaján, a hajtónak lármázását nem hallja;
8 The range of the mountains is his pasture, and he searcheth after every green thing.
a mit a hegyeken kifürkészett, az legelője, s minden zöld után kutat.
9 Will the unicorn be willing to serve thee, or abide by thy crib?
Akarna-e a reém téged szolgálni, avagy meghál-e jászolodnál?
10 Canst thou bind the unicorn with his band in the furrow? or will he harrow the valleys after thee?
Odakötöd-e a reémet istrángjával a barázdához, vagy boronálja-e a völgyeket to utánad?
11 Wilt thou trust him, because his strength is great? or wilt thou leave thy labour to him?
Bízhatsz-e benne, mert nagy az ereje, s ráhagyhatod-e szerzeményedet?
12 Wilt thou believe him, that he will bring home thy seed, and gather it into thy barn?
Hiszel-e benne, hogy behordja vetésedet s begyűjti szérűdre?
13 Gavest thou the goodly wings to the peacocks? or wings and feathers to the ostrich?
A strucznak szárnya vígan csattog, vajon tolla jámbor-e, meg tollazata?
14 Which leaveth her eggs in the earth, and warmeth them in the dust,
Mert a földnek hagyja tojásait és a poron melegíti,
15 And forgetteth that the foot may crush them, or that the wild beast may break them.
s felejti, hogy a láb eltiporja s a mező vadja széttapossa;
16 She is hardened against her young ones, as though they were not hers: her labour is in vain without fear;
keménykedik fiókáival, mintha nem volnának övéi, hogy hiába a fáradalma, az nem a rettegése;
17 Because God hath withheld wisdom from her, neither hath he imparted to her understanding.
mert Isten elfeledtette vele a bölcsséget, s nem adott neki részt az értelemben.
18 When she lifteth herself on high, she scorneth the horse and his rider.
A midőn a magasba szökell, neveti a lovat és lovasát.
19 Hast thou given the horse strength? hast thou clothed his neck with thunder?
Adsz-e a lónak erőt, öltesz-e nyakára sörényt?
20 Canst thou make him afraid as a grasshopper? the glory of his nostrils is terrible.
Ugráltatod-e mint a sáskát?
21 He paweth in the valley, and rejoiceth in his strength: he goeth on to meet the armed men.
Fenséges tüsszögése – rettenet.
22 He mocketh at fear, and is not dismayed; neither turneth he back from the sword.
Kémlelnek a síkon, akkor örvend erejében, kivonul a fegyver elébe; nevet a félelemnek, s nem retten meg s nem hátrál meg kard elől.
23 The quiver rattleth against him, the glittering spear and the shield.
Fölötte zörög a tegez, villogó dárda és lándzsa;
24 He swalloweth the ground with fierceness and rage: neither believeth he that it is the sound of the trumpet.
tombolva és háborogva habzsolja a földet, s nem marad helyén, a mikor hallik a harsona.
25 He saith among the trumpets, Ha, ha; and he smelleth the battle afar off, the thunder of the captains, and the shouting.
A mint hallik a harsona, azt mondja: Haj; messziről szimatolja a csatát, a vezérek dörgedelmét és a riadást.
26 Doth the hawk fly by thy wisdom, and stretch her wings toward the south?
A te értelmedből repül-e fel a karvaly s terjeszti szárnyait a délnek;
27 Doth the eagle mount up at thy command, and make her nest on high?
avagy parancsodra emelkedik-e a sas, midőn magasba rakja fészkét?
28 She dwelleth and abideth on the rock, upon the crag of the rock, and the strong place.
Sziklán lakik és honol, sziklának fokán és hegyi várban;
29 From there she seeketh the prey, and her eyes behold afar off.
onnan kémlel eledelre, messzire tekintenek ki szemei:
30 Her young ones also suck up blood: and where the slain are, there is she.
fiókái pedig vért hörpölnek, s a hol holttetemek vannak, ott van ő.
