Job 32
1 So these three men ceased to answer Job, because he was righteous in his own eyes.
Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
2 Then was kindled the wrath of Elihu the son of Barachel the Buzite, of the kindred of Ram: against Job was his wrath kindled, because he justified himself rather than God.
Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
3 Also against his three friends was his wrath kindled, because they had found no answer, and yet had condemned Job.
De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
4 Now Elihu had waited till Job had spoken, because they were elder than he.
Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
5 When Elihu saw that there was no answer in the mouth of these three men, then his wrath was kindled.
De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
6 And Elihu the son of Barachel the Buzite answered and said, I am young, and ye are very old; therefore I was afraid, and dared not show you my opinion.
És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
7 I said, Days should speak, and multitude of years should teach wisdom.
Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
8 But there is a spirit in man: and the inspiration of the Almighty giveth them understanding.
Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
9 Great men are not always wise: neither do the aged understand judgment.
Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
10 Therefore I said, Hearken to me; I also will show my opinion.
Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
11 Behold, I waited for your words; I gave ear to your reasons, while ye searched out what to say.
Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
12 Yea, I attended to you, and, behold, there was none of you that convinced Job, or that answered his words:
Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
13 Lest ye should say, We have found out wisdom: God thrusteth him down, not man.
Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
14 Now he hath not directed his words against me: neither will I answer him with your speeches.
Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
15 They were amazed, they answered no more: they stopped speaking.
Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
16 When I had waited, (for they spoke not, but stood still, and answered no more; )
Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
17 I said, I will answer also my part, I also will show my opinion.
Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
18 For I am full of matter, the spirit within me constraineth me.
Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
19 Behold, my belly is as wine which hath no vent; it is ready to burst like new bottles.
Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.
20 I will speak, that I may be refreshed: I will open my lips and answer.
Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
21 Let me not, I pray you, accept any man’s person, neither let me give flattering titles to man.
Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
22 For I know not to give flattering titles; in so doing my maker would soon take me away.
Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!
