Daniel 6
1 It pleased Darius to set over the kingdom an hundred and twenty princes, who should be over the whole kingdom;
Jónak tetszett Darjáves előtt s fölállitott a királyság fölé százhusz szatrapát, hogy legyenek az egész királyságban,
2 And over these three presidents; of whom Daniel was first: that the princes might give accounts to them, and the king should suffer no loss.
azoknak föléje meg három főkormányzót, a kik közül az egyik Dániél volt, hogy ezek a szatrapák nekik számot adjanak s a király ne legyen kárositva.
3 Then this Daniel was preferred above the presidents and princes, because an excellent spirit was in him; and the king thought to set him over the whole realm.
Ekkor ez a Dániél felülmulta a főkormányzókat és szatrapákat, mivelhogy kiváló szellem volt benne s a király arra gondolt, hogy őt föléje állítja az egész királyságnak.
4 Then the presidents and princes sought to find occasion against Daniel concerning the kingdom; but they could find no occasion nor fault; forasmuch as he was faithful, neither was there any error or fault found in him.
Ekkor a főkormányzók és szatrapák ürügyet akartak találni Dániél ellen a királyság részéről, de semmi ürügyet és hibát nem tudtak találni, mivelhogy hüséges volt és semmi hanyagság és hiba nem találtatott rajta.
5 Then said these men, We shall not find any occasion against this Daniel, except we find it against him concerning the law of his God.
Ekkor ezek a férfiak mondták: Nem fogunk eme Dániél ellen semmi ürügyet találni, hacsak nem találunk ellene az ő Istene törvényében.
6 Then these presidents and princes assembled to the king, and said thus to him, King Darius, live for ever.
Ekkor ezek a főkormányzók éa szatrapák rárontottak a királyra s így szólottak hozzá: Darjáves király, örökké élj!
7 All the presidents of the kingdom, the governors, and the princes, the counsellors, and the captains, have consulted together to establish a royal statute, and to make a firm decree, that whoever shall ask a petition of any god or man for thirty days, except of thee, O king, he shall be cast into the den of lions.
Tanácskoztak mind a királyság főkormányzói, a kormányzók és szatrapák, a tanácsosok és helytartók, hogy elrendelnek egy királyi rendeletet és erősítenek egy tilalmat: hogy mindenki, a ki harmincz napig kér valamit bármely istentől vagy embertől, hacsak nem tőled, oh király, oroszlánok vermébe vettessék.
8 Now, O king, establish the decree, and sign the writing, that it may not be changed, according to the law of the Medes and Persians, which altereth not.
Most tehát, oh király, állapitsd meg a tilalmat és iktasd be az irást, hogy meg ne lehessen változtatni Média és Perzsia törvénye szerint, a mely meg nem szünik.
9 Therefore king Darius signed the writing and the decree.
Mindennélfogva Darjáves király beiktatta az irást és tilalmat.
10 Now when Daniel knew that the writing was signed, he went into his house; and his windows being open in his chamber toward Jerusalem, he kneeled upon his knees three times a day, and prayed, and gave thanks before his God, as he did before.
Dániél pedig, mihelyt megtudta, hogy be van iktatva az irás, bement házába – s felső szobájában voltak neki Jeruzsálem felé nyitott ablakai – s háromszor napjában leborult térdeire s imádkozott s hálát adott Istene előtt egészen ugy, a mint szokta tenni ennek előtte.
11 Then these men assembled, and found Daniel praying and making supplication before his God.
Ekkor e férfiak rárontottak és találták Dániélt, a mint kér és könyörög Istene előtt.
12 Then they came near, and spoke before the king concerning the king’s decree; Hast thou not signed a decree, that every man that shall ask a petition of any god or man within thirty days, except of thee, O king, shall be cast into the den of lions? The king answered and said, The thing is true, according to the law of the Medes and Persians, which altereth not.
Ekkor közeledtek és szóltak a király előtt a királyi tilalom felől: Nemde, tilalmat iktattál be, hogy minden ember, a ki harmincz napig bármely Istentől vagy embertől kér, hacsak nem tőled, oh király. oroszlánok vermébe vettessék? Felelt a király s mondta: Bizonyos a dolog Media és Páris törvénye szerint, mely meg nem szünik.
13 Then they answered and said before the king, That Daniel, who is of the children of the captivity of Judah, regardeth not thee, O king, nor the decree that thou hast signed, but maketh his petition three times a day.
Ekkor feleltek és szóltak a király előtt: Dániél, a Jehúdabeli számkivetés fiai közül való, nem vetett reád ügyet, oh király, sem a tilalomra, melyet beiktattál, s háromszor napjában végzi könyörgését.
14 Then the king, when he heard these words, was much displeased with himself, and set his heart on Daniel to deliver him: and he laboured till the setting of the sun to deliver him.
Ekkor a királynak, a mint a dolgot hallotta, nagyon rosszul esett és Dániélre fordította gondját, hogy megmentse és napnyugtáig erőlködött arra, hogy megszabadítsa.
15 Then these men assembled to the king, and said to the king, Know, O king, that the law of the Medes and Persians is, That no decree nor statute which the king establisheth may be changed.
Ekkor ama férfiak rárontottak a királyra, és mondták a királynak: Tudd meg, oh király, hogy törvénye az Médiának és Perzsiának, hogy semmi tilalmat és rendeletet, a melyet a király elrendelt, nem lehet megváltoztatni.
16 Then the king commanded, and they brought Daniel, and cast him into the den of lions. Now the king spoke and said to Daniel, Thy God whom thou servest continually, he will deliver thee.
Ekkor meghagyta a király és elhozták Dániélt s bevetették az oroszlánok vermébe. Megszólalt a király s mondta Dániélnek: A te Istened, a kit te állandóan szolgálsz, ő fog megmenteni téged.
17 And a stone was brought, and laid upon the mouth of the den; and the king sealed it with his own signet, and with the signet of his lords; that the purpose might not be changed concerning Daniel.
És elhozatott egy kő és tétetett a verem szájára; s lepecsételte a király pecsétjével s nagyjainak pecsétjével, hogy semmi dolog meg ne változzék Dániéllel.
18 Then the king went to his palace, and passed the night fasting: neither were instruments of music brought before him: and his sleep went from him.
Ekkor palotájába ment a király és bőjtölve töltötte az éjjelt s énekesnőket nem engedett vinni maga elé, s álma elköltözött tőle.
19 Then the king arose very early in the morning, and went in haste to the den of lions.
Ekkor hajnalban kelt föl a király, virradatkor, és sietve az oroszlánok verméhez ment.
20 And when he came to the den, he cried with a lamentable voice to Daniel: and the king spoke and said to Daniel, O Daniel, servant of the living God, is thy God, whom thou servest continually, able to deliver thee from the lions?
S midőn közeledett a veremhez, fájdalmas hanggal hivta Dániélt; megszólalt a király és mondta Dániélnek: Dániél, szolgája az élő Istennek, Istened, kit te állandóan szolgálsz, meg tudott-e téged menteni az oroszlánoktól?
21 Then said Daniel to the king, O king, live for ever.
Ekkor beszélt Dániél a királylyal: Oh király, örökké élj!
22 My God hath sent his angel, and hath shut the lions’ mouths, that they have not hurt me: forasmuch as before him innocency was found in me; and also before thee, O king, have I done no hurt.
Istenem elküldötte az ő angyalát és elzárta az oroszlánok száját és nem bántottak engem, mivelhogy előtte érdem találtatott mellettem; és előtted is, oh király, bűnt nem követtem el.
23 Then was the king exceeding glad for him, and commanded that they should take Daniel out of the den. So Daniel was taken out of the den, and no manner of hurt was found upon him, because he believed in his God.
Ekkor a királynak nagyon jó1 esett és meghagyta, hogy Dániélt felhozzák a veremből: s felhozatott Dániél a veremből s semmi sérelem rajta nem találtatott, mivel hitt Istenében.
24 And the king commanded, and they brought those men who had accused Daniel, and they cast them into the den of lions, them, their children, and their wives; and the lions had the mastery of them, and broke all their bones in pieces before they came to the bottom of the den.
És meghagyta a király és elhozták ama férfiakat, kik Dániélt megrágalmazták és az oroszlánok vermébe vetették őket, fiaikat s feleségeiket, s a verem aljára sem értek, és máris az oroszlánok hatalmukba kerítették őket s mind a csontjaikat összezúzták.
25 Then king Darius wrote to all people, nations, and languages, that dwell in all the earth; Peace be multiplied to you.
Ekkor irt Darjáves király mind a népeknek, nemzeteknek s nyelveknek, a kik az egész földön laknak. Békétek nagy legyen!
26 I make a decree, That in every dominion of my kingdom men tremble and fear before the God of Daniel: for he is the living God, and steadfast for ever, and his kingdom that which shall not be destroyed, and his dominion shall be even to the end.
Tőlem kiadatott rendelet, hogy királyságom egész birodalmában reszkessenek s féljenek Dániél Istenétől, mert ő az élő Isten s örökké fönnmaradó; s az ő királysága meg nem rontható és uralma mindvégig tart.
27 He delivereth and rescueth, and he worketh signs and wonders in heaven and on earth, who hath delivered Daniel from the power of the lions.
Megment és megszabadít és mivel jeleket és csodákat az égen s a földön, a ki megmentette Dániélt az oroszlánok hatalmából.
28 So this Daniel prospered in the reign of Darius, and in the reign of Cyrus the Persian.
Ez a Dániél pedig szerencsés volt Darjáves királysága alatt és a perzsa Kóres királysága alatt.
