2 Kings 4
1 Now there cried a certain woman of the wives of the sons of the prophets to Elisha, saying, Thy servant my husband is dead; and thou knowest that thy servant feared the LORD: and the creditor hath come to take to my two sons to be his slaves.
Egy asszony pedig a prófétafiak feleségei közül kiáltott Elísának, mondván: Szolgád, az én férjem meghalt, te pedig tudod, hogy szolgád félte az Örökkévalót; s a hitelező jött, hogy elvegye két gyermekemet magának szolgákul.
2 And Elisha said to her, What shall I do for thee? tell me, what hast thou in the house? And she said, Thy handmaid hath not any thing in the house, except a pot of oil.
És szólt hozzá Elísá: Mit tegyek érted? Mondd meg nekem, mid van a háznál? Mondta: Nincs szolgálódnak semmije a háznál, hanem csak egy korsó olaj.
3 Then he said, Go, borrow thee vessels abroad of all thy neighbours, even empty vessels; borrow not a few.
Erre mondta: Menj, kérj magadnak kölcsön ott künn edényeket mind a te szomszédaidtól, üres edényeket, ne kérj keveset.
4 And when thou hast come in, thou shalt shut the door upon thee and upon thy sons, and shalt pour out into all those vessels, and thou shalt set aside that which is full.
S menj be és zárd be az ajtót magad mögött és fiaid mögött, önts be mindez edényekbe, a telit pedig tedd félre.
5 So she went from him, and shut the door upon her and upon her sons, who brought the vessels to her; and she poured out.
Elment tőle és bezárta az ajtót maga mögött és fiai mögött; ők oda nyújtogatták neki, ő meg öntögetett.
6 And it came to pass, when the vessels were full, that she said to her son, Bring me yet a vessel. And he said to her, There is not a vessel more. And the oil stopped flowing.
És volt, a mint megteltek az edények, szólt a fiához: Nyújts ide nekem még edényt! Mondta neki: Nincs több edény. Erre megszűnt az olaj.
7 Then she came and told the man of God. And he said, Go, sell the oil, and pay thy debt, and live thou and thy children on the rest.
Odament és tudtára adta az isten emberének. Mondta: Menj, add el az olajt és fizesd meg adósságodat, te pedig, meg fiaid élj abból, a mi marad.
8 And it fell on a day, that Elisha passed to Shunem, where was a great woman; and she constrained him to eat bread. And so it was, that as oft as he passed by, he turned in there to eat bread.
Volt egy napon, Elísá átment Súnémbe. Ott volt egy nagyrangú asszony, aki őt tartóztatta, hogy kenyeret egyék; volt tehát, valahányszor arra ment, betért oda, hogy kenyeret egyék.
9 And she said to her husband, Behold now, I perceive that this is an holy man of God, who passeth by us continually.
És szólt férjéhez: Íme, kérlek, tudom, hogy Istennek szent embere az, aki mindig erre jár mifelénk.
10 Let us make a little chamber, I pray thee, with walls; and let us set for him there a bed, and a table, and a stool, and a lampstand: and it shall be, when he cometh to us, that he shall turn in there.
Csináljunk csak egy kicsiny, falmelletti felsőszobát és tegyünk oda számára ágyat, asztalt, széket és lámpást; és lészen, amikor hozzánk jő, betérhet oda.
11 And it fell on a day, that he came there, and he turned into the chamber, and lay there.
Volt egy napon, eljött oda, betért a felső szobába és lefeküdt ott.
12 And he said to Gehazi his servant, Call this Shunammite. And when he had called her, she stood before him.
És szólt Géchazíhoz, az ő legényéhez: Hídd ide ezt a súnémi nőt. Hívta őt, és megállt előtte.
13 And he said to him, Say now to her, Behold, thou hast been careful for us with all this care; what is to be done for thee? wouldest thou be spoken for to the king, or to the captain of the host? And she answered, I dwell among my own people.
Ekkor mondta neki: Szólj csak hozzá: íme bajlódtál miattunk mind e bajlódással, mit lehet érted tenni? Kell-e beszélni érted a királlyal vagy a hadvezérrel? Mondta: Népem között lakom én.
14 And he said, What then is to be done for her? And Gehazi answered, Verily she hath no child, and her husband is old.
Erre mondta: Hát mit lehet érted tenni? Mondta Géchazí: Ámde fia nincs neki és férje öreg.
15 And he said, Call her. And when he had called her, she stood in the door.
Ekkor mondta: Hídd őt ide! Odahívta őt és megállt az ajtóban.
16 And he said, About this season, next year, thou shalt embrace a son. And she said, Nay, my lord, thou man of God, do not lie to thy handmaid.
És mondta: Ebben az időben esztendőre ilyentájt fiat fogsz ölelni. Mondta: Ne uram, Isten embere, ne áltasd szolgálódat.
17 And the woman conceived, and bore a son at that season that Elisha had said to her, according to the set time.
S várandós lett az asszony és fiat szült, abban az időben, esztendőre olyantájt, melyet megmondott neki Elísá.
18 And when the child was grown, it happened on a day, that he went out to his father to the reapers.
És nagy lett a gyermek. S történt egy napon, hogy kiment atyjához, az aratókhoz.
19 And he said to his father, My head, my head. And he said to a lad, Carry him to his mother.
És szólt atyjához: A fejem! A fejem! Erre szólt a legénynek: Vidd el az anyjához.
20 And when he had taken him, and brought him to his mother, he sat on her knees till noon, and then died.
Elvette és odavitte anyjához; annak térdein ült egész délig és meghalt.
21 And she went up, and laid him on the bed of the man of God, and shut the door upon him, and went out.
Erre fölment és lefektette az Isten emberének ágyára, bezárta, őt és kiment.
22 And she called to her husband, and said, Send me, I pray thee, one of the young men, and one of the donkeys, that I may run to the man of God, and come again.
Szólította a férjét és mondta: Küldj nekem, kérlek, egyet a legények közül és egy szamarat, hadd sietek az Isten emberéhez, s majd visszatérek.
23 And he said, Why wilt thou go to him to day? it is neither new moon, nor sabbath. And she said, It shall be well.
Mondta: Minek akarsz ma menni hozzá, nincs újhold és nincs szombat! De mondta: Béke!
24 Then she saddled a donkey, and said to her servant, Drive, and go forward; slack not thy riding for me, except I bid thee.
Erre fölnyergelte a szamarat és szólt legényéhez: Hajts és menj, ne akassz meg engem a nyargalásban, ha csak nem mondom neked.
25 So she went and came to the man of God to mount Carmel. And it came to pass, when the man of God saw her afar off, that he said to Gehazi his servant, Behold, yonder is that Shunammite:
Elment és odaért az Isten emberéhez a Karmel hegyére. És volt, amint őt messziről meglátta az Isten embere, szólt Géchazíhoz, legényéhez: Itt van ama súnémi nő.
26 Run now, I pray thee, to meet her, and say to her, Is it well with thee? is it well with thy husband? is it well with the child? And she answered, It is well.
Most fuss csak elejébe és mondd neki: Béke van-e veled, béke-e a férjeddel, béke-e a gyermekkel? Mondta: Béke!
27 And when she came to the man of God to the hill, she caught him by the feet: but Gehazi came near to thrust her away. And the man of God said, Let her alone; for her soul is sorrowful within her: and the LORD hath hid it from me, and hath not told me.
Odament az Isten emberéhez a hegyre és megragadta lábait; ekkor odalépett Géchazí, hogy ellökje, de azt mondta az Isten embere: Hagyjad őt, mert megkeseredett az ő lelke, az Örökkévaló pedig elrejtette tőlem és nem adta tudtomra.
28 Then she said, Did I ask a son from my lord? did I not say, Do not deceive me?
És mondta: Hát kértem-e a fiút uramtól, nem mondtam-e: ne hitegess engem?
29 Then he said to Gehazi, Gird up thy loins, and take my staff in thy hand, and go thy way: and if thou shalt meet any man, greet him not; and if any shall greet thee, answer him not again: and lay my staff upon the face of the child.
Erre mondta Géchazínak: Övezd föl derekadat, vedd kezedbe pálcámat és menj: ha valakit találsz, ne köszöntsd és ha téged köszönt valaki, ne válaszolj neki; és tedd pálcámat a fiú arcára.
30 And the mother of the child said, As the LORD liveth, and as thy soul liveth, I will not leave thee. And he arose, and followed her.
Ekkor szólt a gyermek anyja: Él az Örökkévaló és lelked életére, nem hagylak el! Fölkelt tehát és utána ment.
31 And Gehazi passed on before them, and laid the staff upon the face of the child; but there was neither voice, nor hearing. Therefore he went again to meet him, and told him, saying, The child is not awakened.
Géchazí pedig elment volt előttük és rátette a pálcát a fiú arcára, de se hang, se hír; ekkor visszament elébe és jelentette neki, mondván: Nem ébredt fel a fiú.
32 And when Elisha had come into the house, behold, the child was dead, and laid upon his bed.
Erre bement Elísá a házba, és íme a fiú halott volt, ágyára fektetve.
33 He went in therefore, and shut the door upon them both, and prayed to the LORD.
Bement, kettejükre zárta az ajtót és imádkozott az Örökkévalóhoz.
34 And he went up, and lay upon the child, and put his mouth upon his mouth, and his eyes upon his eyes, and his hands upon his hands: and he stretched himself upon the child; and the flesh of the child became warm.
Fölhágott, ráfeküdt a gyermekre, rátette száját az ő szájára, szemeit az ő szemeire és kezeit az ő kezeire és reá hajlott; erre megmelegedett a gyermek teste.
35 Then he returned, and walked in the house to and fro; and went up, and stretched himself upon him: and the child sneezed seven times, and the child opened his eyes.
Elfordult és járt a házban egyet ide s egyet oda, felhágott és reá hajlott, ekkor prüsszentett a fiú hét ízben is, és felnyitotta a fiú a szemeit.
36 And he called Gehazi, and said, Call this Shunammite. So he called her. And when she had come in to him, he said, Take up thy son.
Szólította Géchazít és mondta: Hídd ide ezt a súnémi nőt! Odahívta és bement hozzá; ekkor mondta: Vidd el fiadat!
37 Then she went in, and fell at his feet, and bowed herself to the ground, and took up her son, and went out.
Erre odament, lábaihoz vetette magát és a földre borult; elvitte fiát és kiment.
38 And Elisha came again to Gilgal: and there was a famine in the land; and the sons of the prophets were sitting before him: and he said to his servant, Set on the great pot, and boil pottage for the sons of the prophets.
Elísá pedig visszatért Gilgálba éhség volt az országban – és előtte ültek a prófétafiak. És mondta legényének: Tedd föl a nagy fazekat és készíts főzeléket a prófétafiak számára.
39 And one went out into the field to gather herbs, and found a wild vine, and gathered from it wild gourds his lap full, and came and shred them into the pot of pottage: for they knew them not.
Kiment egyikük a mezőre, hogy füveket szedjen, talált vad indát és tele szedte róla ruháját vad ugorkákkal; bement és beleaprította a főzelékes fazékba, mert nem ismerték.
40 So they poured out for the men to eat. And it came to pass, as they were eating of the pottage, that they cried out, and said, O thou man of God, there is death in the pot. And they could not eat of it.
És kitálalták az emberek számára, hogy egyenek; de történt, amint ettek a főzelékből, fölsikoltottak és mondták: Halál van a fazékban, oh Isten embere. És nem bírtak enni.
41 But he said, Then bring meal. And he cast it into the pot; and he said, Pour out for the people, that they may eat. And there was no harm in the pot.
Mondta: Vegyetek hát lisztet! És belevetette a fazékba és mondta: Tálald ki a népnek, hogy egyenek! És nem volt semmi ártalmas a fazékban.
42 And there came a man from Baalshalisha, and brought the man of God bread of the firstfruits, twenty loaves of barley, and full ears of grain in its husk. And he said, Give to the people, that they may eat.
És egy ember jött Báal-Sálísából és hozott az Isten emberének zsengéből való kenyeret, húsz árpa kenyeret és gabonaszemeket a. tarisznyájában. És mondta: Adj a népnek, hogy egyenek!
43 And his servant said, What, should I set this before an hundred men? He said again, Give the people, that they may eat: for thus saith the LORD, They shall eat, and shall have some left.
De mondta a szolgája: Hogyan adjam ezt száz ember elé? Mondta: Adj a népnek, hogy egyenek! Mert így szól az Örökkévaló: Esznek és még marad is!
44 So he set it before them, and they ate, and left some, according to the word of the LORD.
Eléjük adta tehát s ettek, és még maradt, az Örökkévaló igéje szerint.
