Romans 7
1 Remember ye not brethren (I speake to them yt know the lawe) how that the lawe hath power over a man as longe as it endureth?
Avagy nem tudjátok-é atyámfiai, mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény uralkodik az emberen, a míg él?
2 For the woman which is in subieccion to a man is bounde by the lawe to the man as longe as he liveth. Yf the man be deed she is lowsed from the lawe of the man.
Mert a férjes asszony, míg él a férj, ehhez van kötve törvény szerint, de ha meghal a férj, felszabadul az asszony a férj törvénye alól.
3 So then yf whill the man liveth she couple her selfe with another man she shalbe counted a wedlocke breaker. But yf the man be deed she is fre fro the lawe: so that she is no wedlocke breaker though she couple her selfe with another man.
Azért tehát az ő férjének életében paráznának mondatik, ha más férfihoz megy; ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, úgy hogy nem lesz parázna, ha más férfihoz megy.
4 Even so ye my brethren are deed concerninge the lawe by the body of Christ yt ye shuld be coupled to another (I meane to him that is rysen agayne fro deeth) that we shuld bringe forth frute vnto God.
Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, a ki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.
5 For when we were in the flesshe the lustes of synne which were stered vppe by ye lawe raygned in oure membres to bringe forth frute vnto deeth.
Mert mikor a testben voltunk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak;
6 But now are we delivered fro the lawe and deed fro that whervnto we werein bondage that we shuld serve in a newe conversacion of ye sprete and not in ye olde conversacion of the letter.
Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, a mely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában.
7 What shall we saye then? is ye lawe synne? God forbid: but I knewe not what synne meant but by the lawe. For I had not knowne what lust had meant excepte the lawe had sayde thou shalt not lust.
Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad.
8 But synne toke an occasion by the meanes of the commaundement and wrought in me all manner of concupiscece. For with out the lawe synne was deed.
De a bűn alkalmat vévén, a parancsolat által nemzett bennem minden kívánságot; mert törvény nélkül holt a bűn.
9 I once lived with out lawe. But when the commaundement came synne revyved and I was deed.
Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn,
10 And the very same comaundement which was ordeyned vnto lyfe was founde to be vnto me an occasion of deeth.
Én pedig meghalék; és úgy találtaték, hogy az a parancsolat, mely életre való, nékem halálomra van.
11 For synne toke occasion by the meanes of the comaundement and so disceaved me and by the selfe commaundement slewe we.
Mert a bűn alkalmat vévén, ama parancsolat által megcsalt engem, és megölt általa.
12 Wherfore the lawe is holy and the commaundement holy iust and good.
Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó.
13 Was that then which is good made deeth vnto me? God forbyd. Naye synne was deeth vnto me that it myght appere how that synne by the meanes of that which is good had wrought deeth in me: that synne which is vnder the commandemet myght be out of measure synfull.
Tehát a jó nékem halálom lett-é? Távol legyen: sőt inkább a bűn az, hogy megtessék a bűn, mely a jó által nékem halált szerez, hogy felette igen bűnös legyen a bűn a parancsolat által.
14 For we knowe that the lawe is spirituall: but I am carnall solde vnder synne
Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve.
15 because I wote not what I doo. For what I wold that do I not: but what I hate that do I.
Mert a mit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, a mit akarok, hanem a mit gyűlölök, azt cselekeszem.
16 Yf I do now that which I wolde not I graute to the lawe that it is good.
Ha pedig azt cselekszem, a mit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó.
17 So then nowe it is not I that do it but synne that dwelleth in me.
Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn.
18 For I knowe that in me (that is to saye in my flesshe) dwelleth no good thinge. To will is present with me: but I fynde no meanes to performe that which is good.
Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.
19 For I doo not yt good thinge which I wold: but that evill do I which I wolde not.
Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok.
20 Finally yf I do that I wolde not then is it not I that doo it but synne that dwelleth in me doeth it.
Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn.
21 I fynde then by the lawe that when I wolde do good evyll is present with me.
Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem.
22 I delite in the lawe of God concerninge the inner man.
Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint;
23 But I se another lawe in my membres rebellinge agaynst the lawe of my mynde and subduynge me vnto the lawe of synne which is in my membres.
De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban.
24 O wretched man yt I am: who shall delyver me fro this body of deeth?
Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?
25 I thanke God thorow Iesus Christ oure Lorde. So then I my silfe in my mynde serve the lawe of God and in my flesshe the lawe of synne.
Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok.
