Acts 4
1 While Peter and John were still speaking to the people, the Chief Priest, with the Officer in charge at the Temple and the Sadducees, came up to them,
Míg ők azonban a néphez szólottak, oda léptek hozzájuk a papok és a templom felügyelője és a sadduczeusok,
2 much annoyed because they were teaching the people, and because, through Jesus, they were preaching the resurrection from the dead.
Neheztelve a miatt, hogy ők a népet tanítják, és hirdetik a Jézusban a halálból való feltámadást;
3 They arrested the Apostles and, as it was already evening, had them placed in custody till the next day.
És rájuk veték kezüket, és veték őket őrizet alá másnapig, mert már este vala.
4 Many, however, of those who had heard the Apostles’ Message became believers in Christ, the number of the men alone amounting to about five thousand.
Sokan pedig azok közül, kik hallgaták az ígét, hivének; és lőn a férfiak száma mintegy ötezer.
5 The next day, a meeting of the leading men, the Councillors, and the Teachers of the Law was held in Jerusalem.
Lőn pedig, hogy másnapra egybegyűlének azoknak fejei, vénei és írástudói Jeruzsálembe.
6 There were present Annas the High Priest, Caiaphas, John, Alexander, and all who were of High-Priestly rank.
És Annás, a főpap, és Kajafás és János és Sándor, és a kik csak főpapi nemzetségbeliek valának.
7 They had Peter and John brought before them, and questioned them. “By what power,” they asked, “Or in whose name have men like you done this thing?”
És mikor őket a középre állaták, tudakozzák vala: Micsoda hatalommal, vagy micsoda név által cselekedtétek ti ezt?
8 On this, Peter, filled with the Holy Spirit, spoke as follows: “Leaders of the people and Councillors,
Akkor Péter, Szent Lélekkel megtelve, monda nékik: Népnek fejedelmei és Izráelnek vénei!
9 since we are on our trial to-day for a kind act done to a helpless man, and are asked in what way the man here before you has been cured,
Ha e mai napon mi egy nyavalyás emberrel való jótétemény felől hallgattatunk ki, mi által gyógyult meg ez:
10 let me tell you all and all the people of Israel, that it is by the Name of Jesus Christ of Nazareth, whom you crucified and whom God raised from the dead — it is, I say, by his Name that this man stands here before you lame no longer.
Legyen tudtotokra mindnyájotoknak és az Izráel egész népének, hogy a názáretbeli Jézus Krisztusnak neve által, a kit ti megfeszítettetek, kit Isten feltámasztott halottaiból, az által áll ez ti előttetek épségben.
11 Jesus is ‘the stone which, scorned by you the builders, has yet become the corner stone.’
Ez ama kő, melyet ti építők megvetettetek, mely lett a szegeletnek fejévé.
12 And Salvation is in him alone; for there is no other Name in the whole world, given to men, to which we must look for our Salvation.”
És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.
13 When the Council saw how boldly Peter and John spoke, and found that they were uneducated men of humble station, they were surprised, and realised that they had been companions of Jesus.
Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak a szólásban való bátorságukat, és megértették, hogy írástudatlan és közönséges emberek, csodálkoznak vala; meg is ismerék őket, hogy a Jézussal voltak vala.
14 But, when they looked at the man who had been healed, standing there with them, they had nothing to say.
Mikor azonban látták, hogy a mely ember meggyógyult vala, ő velök együtt ott áll, semmit nem bírtak ellenök szólni.
15 So they ordered them out of court, and then began consulting together.
Mikor pedig őket a gyűlésből kiküldötték, tanácskoztak maguk közt, mondván:
16 “What are we to do to these men?” they asked one another. “That a remarkable sign has been given through them is obvious to every one living in Jerusalem, and we cannot deny it.
Mit cselekedjünk ez emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda lőn általok, mindazoknak, kik Jeruzsálemben laknak, tudtokra van, és el nem tagadhatjuk.
17 But, to prevent this thing from spreading further among the people, let us warn them not to speak in this Name any more to any one whatever.”
De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegetéssel fenyegessük meg őket, hogy többé egy embernek se szóljanak ebben a névben.
18 So they called the Apostles in, and ordered them not to speak or teach in the Name of Jesus.
Azért beszólítván őket, megparancsolák nékik, hogy teljességgel ne szóljanak és ne tanítsanak a Jézus nevében.
19 But Peter and John replied: “Whether it is right, in the sight of God, to listen to you rather than to him —
Péter és János pedig felelvén, mondának nékik: Vajjon igaz dolog-é Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg!
20 Judge for yourselves, for we cannot help speaking of what we have seen and heard.”
Mert nem tehetjük, hogy a miket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.
21 However, after further warnings, the Council set them at liberty, not seeing any safe way of punishing them, because of the people, for they were all praising God for what had occurred;
Amazok pedig nem találván semmi módot, hogyan büntessék meg őket, még megfenyegetvén, elbocsáták őket a nép miatt, mert mindnyájan dicsőítik vala az Istent azért, a mi történt.
22 for the man who was the subject of this miraculous cure was more than forty years old.
Mert több vala negyven esztendősnél az az ember, kin a gyógyításnak ez a csodája lett vala.
23 After they had been set at liberty, the Apostles went to their friends and told them what the Chief Priests and the Councillors had said to them.
Mikor pedig elbocsáttattak, menének az övéikhez, és elbeszélék, a miket a főpapok és a vének mondottak nékik.
24 All who heard their story, moved by a common impulse, raised their voices to God in prayer: “O Sovereign Lord, it is you who has ‘made the heavens, the earth, the sea, and everything that is in them,’
Ezek pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel felemelék szavokat az Istenhez, és mondának: Urunk, te vagy az Isten, ki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levő dolgot.
25 And who, by the lips of our ancestor, your servant David, who spoke under the influence of the Holy Spirit, have said — ‘Why did the nations rage, And the peoples form vain designs?
Ki Dávidnak, a te szolgádnak szája által ezt mondottad: Miért zúgolódtak a pogányok, és gondoltak a népek hiábavalókat?
26 The kings of the earth set their array, And its rulers gathered together, Against the Lord and against his Christ.’
Felállottak a földnek királyai, és a fejedelmek egybegyűltek az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen.
27 There have indeed gathered together in this city against your holy Servant Jesus, whom you has consecrated the Christ, not Herod and Pontius Pilate only, but the nations and the people of Israel besides —
Mert bizony egybegyűltek a te szent Fiad, a Jézus ellen, a kit felkentél, Heródes és Ponczius Pilátus a pogányokkal és Izráel népével,
28 Yet only to do what thou, by thy power and of thy own will, didst long ago destine to be done.
Hogy véghezvigyék, a mikről a te kezed és a te tanácsod eleve elvégezte volt, hogy megtörténjenek.
29 Now, therefore, O Lord, mark their threats, and enable thy servants, with all fearlessness, to tell thy Message,
Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet,
30 while thou stretchest out thy hand to heal, and causest signs and wonders to take place through the Name of thy holy Servant Jesus.”
A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által.
31 When their prayer was ended, the place in which they were assembled was shaken; and they were all filled with the Holy Spirit, and began to tell God’s Message fearlessly.
És minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, a hol egybegyűltek; és betelének mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala.
32 The whole body of those who had become believers in Christ were of one heart and mind. Not one of them claimed any of his goods as his own, but everything was held for the common use.
A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy vala; és senki semmi marháját nem mondá magáénak, hanem nékik mindenök köz vala.
33 The Apostles continued with great power to bear their testimony to the resurrection of the Lord Jesus, and God’s blessing rested upon them all abundantly.
És az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala mindnyájukon.
34 Nor was there any one in need among them, for all who were owners of land or houses sold them, and brought the proceeds of the sales
Mert szűkölködő sem vala ő közöttük senki; mert valakik földek vagy házak birtokosai voltak, eladván, elhozák az eladottak árát,
35 And laid them at the Apostles’ feet; and then every one received a share in proportion to his wants.
És letevék az apostolok lábainál: aztán elosztatott az egyesek közt, a mint kinek-kinek szüksége vala.
36 A Levite of Cyprian birth, named Joseph, (who had received from the Apostles the additional name of ‘Barnabas’ — which means ‘The Consoler,’)
József is, ki az apostoloktól Barnabásnak neveztetett el (a mi megmagyarázva annyi, mint Vígasztalás Fia), Lévita, származása szerint ciprusi.
37 Sold a farm that belonged to him, and brought the money and laid it at the Apostles’ feet.
Mivelhogy néki mezeje vala, eladván, a pénzt elhozá, és az apostolok lábainál letevé.
